1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A legfőbb bíróságok vezetői - Báró Wlassics Gyula

339 Báró Wlassics Gyula (A Közigazgatási Bíróság elnöke) 1852-ben született Zalaegerszegen. Római katolikus, nős, belső titkos tanácsos, a felsőház elnöke, a Lipót-rend nagykeresztese, az I. oszt. Vaskorona-rendnek, a Magyar Érdemkereszt nagykeresztjének és a Corvin-láncnak tulajdonosa, a Corvin-láncosok és Koszorúsok testületének választott elnöke és számos külföldi magas rendjelnek tulajdonosa. Középiskolai tanulmányait Nagykanizsán és Budapesten, a kegyesrendiek gimnáziumában végezte, a jogot pedig Budapesten és Bécsben hallgatta. Az ügyvédi oklevél megszerzése után előbb a törvényszéken és a királyi táblán működött. Hamarosan feltűnt kiváló képességével s az ügyészség státusában berendelték az igazságügyminisztériumba. A kodifikatorius osztályba osztották be, ahol jelentős része volt a bűnvádi eljárási törvény, a táblai és bírói szervezeti törvények előkészítésében. Főügyészhelyettesi rangig emelkedett s több politikai sajtóperben bízták meg a vád képviseletével. 1891^ben Szilágyi Dezső tanszékére egyetemi tanárrá nevezték ki. Ekkor már országszerte ismert neve volt. Kiváló művei, tanulmányai s igen termékeny publicisztikai működése révén legkiválóbb jogászaink sorában emlegették. 1892-ben a csáktornyai kerület szabadelvű programmal képviselőjévé választotta. Számos kulturális javaslatnak s többi között a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak előadója volt. Törvényhozói munkássága mellett folytatta irodalmi működését s egymásután jelent meg: „Bűnkísérlet és bevégzett bűncselekmény", valamint „Tettesség és részesség tana" című hatalmas jogi műve, két egyenként 700 oldalnál is terjedelmesebb monográfia, melyek közül az utóbbi újabb kiadást is megért. E két munkájával az Akadémia Sztrókay díját nyerte el s mindkét műve az Akadémia kiadásában jelent meg. A „Strafgesetz#ebung der Gegenwart" című munkába a magyar büntetőjogi rész megírására ugyancsak ő kapott megbízást. „Hazánk és a büntetőjog fejlődése" című munkáját számos külföldi nyelvre lefordították. Nagyobb tanulmányt írt Deák Ferencről s ő rendezte sajtó alá a haza bölcse válogatott beszédeit is. Publicisztikai működését az Akadémia a Bródy-díjjal tüntette ki. Tudományos érdemeinek elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia már 1885-ben levelező, később rendes és tiszteletbeli tagjává választotta. Az Akadémiának egyideig másodelnöke volt, jelenleg igazgató tanácsának is tagja. 1895-ben a Bánffy-fkabinetben kultuszminiszterséget vállalt s az országgyűlés két háza előtt az egyházpolitikai törvényeket nagy felkészültséggel és eréllyel képviselte. Tárcáját megtartotta a Széli-, majd a Khuen-Héderváry kormányban is. Négy cikluson át a csákw