1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Latin és görögszertartású római katolikus egyháznagyok - Dr. Hanauer Á. István - Virág Ferenc

320 Dr. Hanauer Á. István (Váci megyéspüspök) 1869-ben született Pápán. A teológiát az innsbrucki egyetemen végezte, ahol a hittudományok doktorává is avatták. 1892-ben szentelték pappá. Kevéssel ezután a veszprémi papnevelő-intézetben lett lelki-igazgató, ahol egy évtizednél tovább működött. 1904-ben a budapesti központi szeminárium lelki-igazgatójává, 1911-ben a budapesti Szent Imre Kollégium igazgatójává nevezték ki s ez állásában érte el a pápai kamarási és a címzetes apáti méltóságot. 1918-ban a veszprémi püspök mellé került oldalkanonoknak és irodaigazgatónak. 1919 októberében szentelték váci püspökké a veszprémi székesegyházban és 1919 december 19-én vette át az egyházmegye kormányzását. Rendkívül sokat tett a papnevelés előmozdítása ügyében. A váci szemináriumot újjáalakította és sok helyen létesített új lelkészi állomásokat. Résztvett az amszterdami és csikágói eukarisztikus kongresszuson s úgy az Egyesült-Államoknak, mint pedig Kanadának magyarjait meglátogatta és lelki vigasztalásban részesítette. Élénk irodalmi munkásságot fejt ki. Főbb munkái: „A kölcsönös igazságosság a katolikus erkölcstanban", „A bérmálás kegyelme". Cikkeit a különböző folyóiratok és lapok igen gyakran közlik. Tagja a közoktatásügyi, a mentelmi és a népjóléti és munkaügyi bizottságnak. Virág Ferenc (Pécsi megyéspüspök) 1869-ben született Bonyhádon. Kormányfőtanácsos, Paks és Bonyhád községek díszpolgára. Atyja postaaltiszt volt. Gimnáziumi tanulmányait Bonyhádon és Pécsett, a hittudományi főiskolát Pécsett végezte. 1892-ben szentelték áldozópappá s 1901-ig kápláni szolgálatot teljesített. Ekkor szemináriumi spiritualisszá és képezdei hittanárrá, 1907-ben pedig tiszteletbeli pápai káplánná nevezték ki. 1912-ben Paksra került plébánosnak. 1915-ben pápai kamarás és esperes lett, 1922-ben pedig a szekszárdi plébániát kapta meg. 1923-ban koroncói apáttá nevezték ki, 1926-ban pedig a pécsi megyéspüspöki székbe emelkedett. Szemináriumi működése alatt rendkívül nagy buzgalommal foglalkozott a papnevelés és tanítóképzés ügyein kívül az iskolánkívüli katolikus ifjúság erkölcsi nevelésével is és a Pécsi Katolikus Legényegyletet az ország legelső ily intézményévé virágoz-