1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Tomcsányi Vilmos Pál

279 szocialista párt nagyarányú megszervezése. A sajtó terén is felvette a harcot a megszállókkal szemben és két éven át, 1920-ig, mint fele^ lős szerkesztő állott a Pressburger Tagblatt élén. A cseh hatóságok üldözőbe vették, kétízben is börtönbe vetették. Először Illaván, majd Aranyosmaróton raboskodott. Az 1920-as cseh választások során a keresztényszocialista párt, amelynek ebben az időben főtitkára volt, az érsekújvári választókörzet mandátumával a legnagyobb terror ellenére is beküldötte a parlamentbe. A cseh törvényhozásban Körmendy-Ékes Lajos és Szentiványi Géza oldalán vezető szerepe volt a magyar pártok élén és hét éven át elkeseredett harcot folytatott a Felvidék érdekében. A csehek mindent elkövettek, hogy megbénítsák politikai és társadalmi tevékenységét, s amikor minden eszközük csődöt mondott, megállapították róla, hogy nem felvidéki illetőségű. Ennek alapján megfosztották mandátumától, s rövidesen ki is utasították. 1922-ben költözött Csonka-Magyarországba, s azóta vezetőszerepet visz a keresztényszocialista mozgalomban. Az első országgyűlésben is a pestkörnyéki kerület egyik képviselője volt, s szociális és munkásjóléti kérdésekben több figyelemreméltó beszédet mondott. Tagja a társadalompolitikai bizottságnak. Dr Tomcsányi Vilmos Pál (Mezőszákony, egységespárt) 1880-ban született Budapesten. Evangélikus, nyugalmazott igazságügyminiszter, egyetemi magántanár, földbirtokos. Vásárosnamény díszpolgára, a III. oszt. Vaskorona-rend és a polgári hadiérdemkereszt tulajdonosa. Atyja budapesti ítélőtáblai tanácselnök volt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a budapesti egyetemen „Sub auspiciis regis", jog- és államtudományi doktorrá avatták. Tanulmányait Berlinben, Parisban, Londonban és az Északamerikai Egyesült Államokban folytatta, ahonnan visszatérve, 1902-ben büntetőtörvényszéki aljegyző, 1906-ban igazságügyminiszteri fogalmazó, 1918-ban miniszteri tanácsos, majd külügyminiszteri helyettes államtitkár, 1912ben pedig a budapesti egyetemen a politika magántanára lett. Tanulmányútjai során beutazta egész Európát és az Északamerikai Egyesült Államokat is. Az 1920. évi nemzetgyűlési választások alkalmával a vásárosnaményi választókerület kisgazdapárti programmal egyhangúlag képviselővé választotta. 1920 július 19-től 1922 június 19-ig igazságügyminiszter volt. Ez alatt az idő alatt néhány hónapon át a belügyi tárcát is vezette. Nevéhez fűződik a királyi ítélőtáblabírák és a királyi ügyészek státusáról szóló 1920. évi XX. te. megalkotása, valamint az alkotmányosság helyreállítása után szükségessé vált sok igazságügyi reform megváló-