1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Szalóky-Navratil Dezső

267 kabinet megalakulásakor megvált, a minisztertanács államtitkári címmel tüntette ki. A bolsevizmus bukása után részt vett a nemzeti függetlenségi párt megalakításában, amely később beolvadt a kisgazdapártba, s ennek tagja volt 1922 tavaszáig, amikor az egységespártból kilépett. A második nemzetgyűlésben, mint pártonkívüli, képviselte a békési kerületet, 1926-ban azonban kisebbségben maradt. Az aktív politikai élettől ekkor visszavonult s megalapította a Mai Nap című napilapot, amelynek főszerkesztője. Régi kerülete ismét pártonkívüli programmal választotta meg, de később csatlakozott a független kisgazdapárthoz. Tagja a könyvtári és múzeumi és a közoktatásügyi bizottságnak. Dr Szalóky-Navratil Dezső (Törökbálint, egységespárt) 1878-ban született Budapesten. Katolikus, nős, orvos. Navratil Imre egyetemi tanár fia. A budapesti egyetemen 1901-ben avatták doktorrá, amikor már az anatómiai intézet tanársegéde volt. Innen került át a Dollinger-klinikára, ahol 18 évet töltött s műtői oklevelet szerzett. 1910-ben az orr- és gégesebészet magántanára, 1919-ben pedig ia Hoór, majd később a Blaskovics-klinika tanácsadója lett, s az ma is. A háborút mint honvédtörzsorvos szolgálta végig, tizenhét hadikórháznak parancsnoka és egyben sebészfőorvosa is volt. Klotild királyi hercegasszony alcsuti kórházának, valamint a Hold- és Nádor-utcai kórházaknak is ő volt a parancsnoka. A háború alatt mintegy ötvenezer sebesült és beteg volt kezelése alatt. Érdemeiért a kardokkal ékesített Vaskorona-rendre terjesztették fel, s ehelyett kapta később <a kormányzótól a Signum Laudis-t. Tulajdonosa a Ferencz Józsefrend lovagkeresztjének a vitézségi érem szalagján, a II. osztályú Vaskeresztnek és még sok kitüntetésnek. Szakirodalmi munkássága igen széleskörű, eddig több mint hatvan értékes munkája jelent meg az orr-, gége- és bárzsing-sebészet köréből. 1902-ben jelent meg első önálló munkája: „A gége nyirokereiről". Korszakalkotó munka volt „A bárzsing légcsősipolyok gyógyítása. Egy újabb bárzsingvarratról" című műve, amelyet 1906-ban, 26 éves korában írt, s amelynek alapján tíz évvel később egy amerikai sebész Nobel-díjat nyert. „A mandulasebészet" (1911) című munkájában állást foglalt a mandulakioperálások ellen. Munkáit német nyelvre is lefordították, de jórészük francia nyelven is megjelent. Megalapítója és országos elnöke a Magyar Ornitológusok Országos Szövetségének, amelynek hivatalos lapja, „A Kócsag", négy nyelven jelenik meg s mindenütt ismerik. Ezidőszerint a természetvédelem nagy akciójának vezetője. 1926-ban Bián fellépett egységespárti programmal, de akkor kisebbségben maradt. Tagja a társadalompolitikai bizottságnak.