1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - VII. Hivatali méltóságuk alapján felsőházi tagok - bulcsi vitéz Jánky Kocsárd

aktiv szerepet vitt. 1922-ben koronaügyész lett Pongrácz Jenő nyugalomba vonulása után. Ujabb időre eső jogi munkái „A képviselők felelőtlensége" (1924), ,.Önérdek a kerítésnél" (1927). 1926 január 1. óta elnöke az egységes birói és ügyvédi vizsgálóbizottságnak. BULCSI VITÉZ JÁNKY KOCSÁRD. 1868 február 11-én Déván (Hunyad vm.) született. A katonai alreáliskolát Kőszegen, a főreáliskolát Morvafehértemplomban, a katonai akadémiát Wiener Neustadtban végezte, végül a hadíiskolát Wienben. 1889-ben a katonai akadémia elvégzése után a cs. és kir. 1. huszárezredhez hadnaggyá neveztetett ki. 1898-ban került át a vezérkarhoz. Eleinte a 12. közös lovasdandár vezérkari tisztje, utóbb a szegedi II. honvédkerületi parancsnokság vezérkari osztályában működött, 1900 novemberben bevonult mint kapitány a 8. sz. cs. és kir. huszárezredhez. Innen 1903 márciusban a kassai III. honvédkerülethez helyeztetett át, 1909ban a Temesváron létesült 1. lovas hadosztály vezérkari főnöke s őrnagy, 1911 áprilisban pedig Frank Tibor gyalogsági tábornok szárnysegéde lett. 1912 őszén mint alezredes visszakerült az 1. sz. közös huszárezredhez, osztályparancsnok lett, 1914-ben pedig a világháború kitörésekor a 4. számú közös huszárezred parancsnokává neveztetett ki, mely ezredet ezután 2 éven át vezette. Először akkor tüntette ki magát, amikor az oroszokat Groholice községnél visszavonulásra kényszeritette s ezzel Mackensen hadseregét nehéz helyzetébői kiszabaditotta. De nagyszerűbb haditette volt 1916 júniusban, mikor a Stry melletti Gruziatin helység közelében Fw. Tumannál mint ezredes két hadtest közötti összeköttetést személyes vitézségével feutartotta s az orosz áttörési szándékot meghiusitotta. Ezen kiváló ténykedéseiért megkapta utóbb a Mária Terézia rend lovagkeresztjét. 1916 augusztus végén Erdélyben egy népfelkelő dandár parancsnoka, majd a pozsonyi katonai parancsnokság vezérkari főnöke, azután az I. hadsereg lovaskiképzőcsoport parancsnoka, 1918 áprilisban a 31-ik gyatogdandár, 1918 május 21-én a 6-ik lovas dandár parancsnoka. Részt vett a tiroli s a Piave melletti harcokban, majd az 1. sz. lovashadosztállyal Csikba került, hol az 1918. október 31-iki forradalom kitöréséig maradt. Ezután Tordára ment, ahol a románok egy ideig internálták, 1919 augusztusban kiszabadulván, a nemzeti hadsereg kötelékébe 42