1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - VII. Hivatali méltóságuk alapján felsőházi tagok - Popovics Sándor dr.

került. Eleinte a Duna és Tisza közötti hadosztálynak, majd a szegedi katonai körlet és vegyesdandárnak parancsnoka lett. 1922ben a honvédelmi minisztérium VI. csoportja főnökévé, majd katonai főcsoportfőnökké neveztetett ki, mint 1920 augusztus 1. óta tábornok, 1922 január 1. óta pedig altábornagy. Kiváló működése jutalmául igen sokszor részesült kitüntetésben. 1925 május 1. óta lovassági tábornok s novemberben a Vitézi-rendnek tagja lett. Katonai értékes szolgálatait a kormányzó 1925 március 11-én az I. oszt. magyar érdemkereszttel tüntette ki. 1925 november 18-án a honvédség főparancsnoka lett. POPOVICS SÁNDOR DR. 1862 október 22-én Budapesten született A piaristák budapesti főgimnáziumában járta a középiskolai osztályokat, a jogot a budapesti egyetemen hallgatta. 1883-ban avatták államtudományi doktorrá s már a következő évben pénzügyminiszteri fogalmazógyakornok lett. A minisztériumban Wekerle mellé került az elnöki osztályba, 1885 decemberben segédfogalmazóvá, 1887-ben valóságos fogalmazóvá, 1889-ben miniszteri titkárrá neveztetett ki. Már akkor buzgón foglalkozott a pénzügyi s közgazdasági irodalom problémáival és sok tanulmánya keltett feltűnést. 1892-ben lett min. osztálytanácsossá. 1895 szeptemberben pedig miniszteri tanácsos, majd 8 évi munka után a pénzügyminisztérium államtitkára. A minisztériumnak úgyszólván egész gépezete hozzátartozott s főkép a hitelvaluta-ügyek képezték gondoskodása tárgyát. Ő volt az előkészitője a pénzügyi közigazgatás szervezését megállapító törvénynek is. Hosszú időt töltött az Osztrák-Magyar Bank ügyeinek intézésében is, melynek 1892 óta helyettes, 1903 óta valóságos kormánybiztosa. A miniszteri tárcát többizben ajánlották fel neki, de nem akart az aktív szolgálat körétől megválni. Az 1906-iki képviselőválasztások alkalmával mégis belekerült a politikai életbe. Pozsony város II, kerülete alkotmánypárti programmal képviselőjévé választotta. Sokszor részesült kitüntetésben, igy 1893-ban megkapta a Szt. István-rend kiskeresztjét, 1892-ben a III. oszt. vaskoronarendet, 1898-ban a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1908-ban érdemei elismeréséül Őfelsége a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal, 1909-ben pedig a vaskoronarend I, osztályával tüntette ki. 1909 tavaszán az Osztrák-Magyar Bank kor43