1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választolt felsőházi tagok - daruvári Kacskovics Lajos

96 ványt a végső szükségben karhatalommal vette ki a renitens kongresszusi választmány kezéből s átadta a király által kinevezett gondnoki tanácsnak, melynek később maga is tagja lett. A Brankovics György majd Bogdanovics Lucián patriarcha halála utáni sedis vacantia idején közvetlen felügyeletet gyakorolt a pátriárkái donációs vagyon felett. A miniszterelnök nevében ugyancsak gyakorolta e jogot a görögkeleti szerb zárdák vagyona felett is, amikor e vagyont kivették a laikus kongresszusi választmány kezéből s visszaadták azt a zárdáknak. Az ő javaslatára bocsátották vissza az egyházi beligazgatás imperiumait is a püspöki kar hatáskörébe. Az ő nevéhez fűződik a budapesti Thökölyintézet reorganizálása, székházépítése s működésének behatóbb felügyelet alá helyezése. Az intézet igazgató patronatusának, a kormány megbízásából tagja s az állandó fegyelmi választmánynak elnöke. 1913-ban, a balkáni feszültség idején a délvidék országos polgári főbiztosává dezignálták s a világháború kitörésekor a déli hadsereg mellé rendelt magyar főkormánybiztosságon teljesített fontos szolgálatot 1916-ig, amikor ismét visszahívták a miniszterelnökségre. 1918-ban Bosznia Hercegovinának magyarországgal való szorosabb államjogi kapcsolatba hozása előkészítésével bizták meg, de ezt meghiúsította az összeomlás. A forradalom idején visszavonult s 1919 őszén lépett ismét előtérbe s megalakította a budai keresztény politikai pártot. A keresztény községi párt ügyvezető alelnöke. 1920 óta tagja á főváros törvényhatósági bizottságának, amely a felsőházba is beküldötíe. daruvári Kacskovics Lajos (Somogy vm. törvényhatóságának választottja.) 1861-ben született a somogymegyei Béndek-pusztán. Földbirtokos család gyermeke. Róm. kath., nős, földbirtokos, nyugalmazott alispán, gazdasági főtanácsos. A középiskola elvégzése után a budapesti egyetemen jogi tanulmányokat folytatott. A közigazgatási pályára lépve, 1889-ben szolgabiróvá választották meg, 1893-ban főszolgabíró, 1907-ben pedig Somogy vármegye alispánja lett. Tevékeny részese a vármegye társadalmi életének. Hivatalos működése során eredményesen munkálkodott ugy társadalmi, mint kulturális és gazdasági téren is. Mint főszolgabíró a csurgói polgári