1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Csernoch János dr.

20 ban erős lélekkel tűrte. Csak az angol király erélyes közbelépése mentette meg a hatálos Ítélettől. A vörösuralom végén szabadlábra helyezték ugyan, de mindvégig megfigyelés alatt tartották. Az összeomlás után beiratkozott az egyetem jogi fakultására s kitűnően letett vizsgái után jogi doktorrá avatták. 1924-ben megnősült. Felesége Anna szász királyleány. Házasságukból két leánygyermekük született. A fiatal királyi hercegi pár rendkívül népszerű a fővárosban. Élénk társadalmi életet élnek s mindketten számos jótékonysági, kulturális és társadalmi mozgalom élén állanak, mint azok védői. A királyi herceg nagy barátja a művészeteknek, igen tehetséges festő, kiválik a zenében s nagy kedve telik az ötvösmunkában. 1927-ben beiratkozott a közgazdasági egyetemre rendes hallgatónak. Első izben tagja a törvényhozásnak. Főként kulturális kérdésekkel foglalkozik. A latin és görög szertartású római katliolikus egyháznagyok: Csernoch János dr. bíboros, esztergomi róm. kath. érsek, hercegprímás. 1852-ben született a nyitramegyei Szakolcán. Atyja Csernoch Pál földmives, anyja Nóvák Erzsébet volt. Az elemi és középiskola alsó osztályait Szakolcán, a gimnázium két utolsó osztályát az esztergomi papneveldében végezte. Az érettségi vizsgálat után a bécsi Pazmaneumba küldötte őt Simor János hercegprímás, hogy theológiai tanulmányait a bécsi egyetem theológiai fakultásán abszolválja. Mivel a theológiai tanulmányok bevégzése után még nem töltötte be a felszenteléshez szükséges kánoni kort, 1874 őszén Simor hercegprímás a bécsi Augusztineumba küldötte őt magasabb tanulmányok céljából. 1894 novemberében szentelték áldozó pappá. A következő évben letette hátralévő szigorlatait s 1876-ban a theológia doktorává avatták. Ezután Felsőrados községbe került káplánnak. Már ekkor jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki és több szentbeszéde megjelent a folyóiratokban. 1877-ben Budapestre helyezték, ahol először a Krisztinavárosban, majd a Terézvárosban működött mint káplán. Irodalmi tevékenysége ekkor még jobban kiszélesedett, munkatársa lett a »Religio« cimü lapnak és ezenkívül dolgozott