1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - horóczi Hoor Károly dr.

136 tüzérség felügyelője lett. E minőségben működött az öszszeomlásig. A háború idején teljesített nagyértékü szolgálataiért számos kitüntetésben részesült. Az ő nevéhez fűződik a fiatal magyar honvédtüzérségnek a világháború küzdelmeiben bebizonyított magas színvonala. A gyakorlati tüzérismeretek mellett kiváló munkása a tüzérségi tudomány elméleti részének is és igen értékes munkásságot fejtett ki a ballisztika törvényeinek kutatásában. A forradalom kitörésekor üldözőbe vették s ezért először Bécsbe, majd pedig Szegedre menekült, ahol részt vett a nemzet? hadsereg tüzérségének megszervezésében. 1919-ben altábornagyi rangban ismét tüzérségi felügyelővé nevezték ki. 1922-ben tüzérségi tábornokká lépett elő. A Vitézi Rend megalakulásakor vitézzé avatták és hosszú időn át volt a Vitézi Szék törzskapitánya és főkapitányhelyettese. Nemes vitéz Nagy Pál halála után ő került a vitézek főkapitányának székébe, egyben pedig a Vitézi Szék képviselőjeként a felsőházba. horóczi Hoor Károly dr. (A Pázmány Péter Tudományegyetem választottja.) 1858-ban született Budapesten. Róm. kath., nős, egyetemi nyilvános rendes tanár a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen. Atyja vezértörzsorvos és a cs. és kir. orvosi tisztikar főnöke volt. Középiskoláit Budapesten és Marburgban, orvosegyetemi tanulmányait pedig a budapesti egyetemen végezte. Ezután katonaorvos lett, 1884től 1894-ig teljesített szolgálatot és ezredorvosi rangot ért el. Ezidő alatt rendkívül mélyreható tanulmányokat végzett a szemészeti orvosi szakban, úgyhogy a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem 1894-ben meghívta szemészeti tanszékére nyilvános rendes tanárnak. 1908-ig működött e katedrán. Tanulmányútjai scrán nagyobb utakat tett Német-, Francia- és Olaszországban, továbbá Svájcban és Egyiptomban, főként az egyiptomi szembetegség tanulmányozása végett. 1908-ban a budapesti egyetem hivta meg az újonnan rendszeresített II. számú szemészeti tanszék nyilvános rendes tanárának. Szakirodalmi tevékenysége rendkívül kiterjedt. Mintegy 120—130 magyar, német és francia nyelven irt szemészeti közleménye és könyve jelent meg. Elsőizben tagja a törvényhozásnak.