1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

Történelmi rész - A két nemzetgyülés törvényalkotó munkássága

298 nyelvek használatának biztositásáról szóló törvényt, akkor nagyjából megismertük e korszak törvényalkotásait. * A második nemzetgyűlés ez első korszakának legjellegzetesebb vonásai tehát: erőteljesebb szociálpolitika főként agrár vonatkozásban, a gazdasági és kulturális romlás meggétlására való törekvés, az ország megcsonkításával járó konzekvenciáknak gazdasági és forgalmi téren való realizálása, kimozdulás az addigi külpolitikai passzivitásból s a szanálás nagy munkájára való előkészítő munkák megindítása A második periódus az államháztartás rendbehozatalának korszaka. A szanálási törvénycsoport nyitja meg a sort. (Államháztartás egyensúlyának helyreállítása 1924: IV., Magyar Nemzeti Bank létesítése 1924: V., a belföldi államkölcsön felvétele 1924: VI., a takarékkoror.áról szóló 1924 :X. t.-c.) E csoport közül különösen az elsőnek említett törvénycikk kétségtelenül szokatlanul nagy felhatalmazás birtokába juttatta a kormányt s az a szörnyű megterhelés, melyet ennek erejével az adózókra rótt, csak a feladat roppant nagyságával indokolható. A genfi jegyzö^öayvek, melyeket e törvénybe iktattok, rendkívül kemény rendelkezésekéi hoztak: a pénzügyi ellenőrzést, egyo° állami jövedelmek lekötését, a bankóprés megállítását, a hülíöldi kölcsön módozatait és számos más pénzügytechnikai megszorítást. E nagyhorderejű törvénycsoportból, melynek vitája a parlamentek életében szinte páratlanul álló, erőltetett ütemű ülésezésen folyt le, talán a legkevesebb kritikai ellenvetéssel a nemzeti bankról szóló javaslat találkozott, hiszen az régi magyar álmot valósított meg. Ez alapvető törvényekkel s a velük kapcsolatos takarékossági intézkedésekkel sikerült megállítani a gazdasági romlást s a koronaértékcsökkenés meggátlására irányuló (1924 :X.1 törvény megalkotása után — amelynek kezdeményezése egyébként még régebbi időkre nyúlt vissza eltűnnek a törvényhozás munkájából azok a rendelkezések, melyeknek egész sorát hasztalan alkották meg azelőtt, hogy gátat vessenek a további zuhanásnak. Az állam pénzügyeinek rendezése természetesen csak a föbaj megszüntetését jelentette. Az orvoslás második lépése a hitelkérdés rendezése volt, hiszen hiteléletünket részben megszüntette, részben eltorzította az éveken át tartó s mind súlyosabb válság. Másfelől a külfölddel való