1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.
Történelmi rész - A két nemzetgyülés törvényalkotó munkássága
299 kereskedelmi forgalmunkat is szabályozni kellett, nevezetesen a vámkérdést. Utóbbit két törvénnyel (1924: XIX. és XXL t.-c.) kívánta megoldani a nemzetgyűlés, mig a hitelügy rendezésére szorosan véve három törvényt hozott. A kézijelzálog reformját (1925: XI. t.-c), a mezőgazdasági hitelről szóló törvényt (1925: XV. t.-c), melyek egyben a termelés megindulását is szolgálták, majd pedig a városok kölcsönéről szóló törvényt, mely viszont beruházásokra, a háború alatt elmaradt tartozásokra s a városok fejlesztésére nyújtott módot. De módot adott a törvényhozás az építkezések megkönnyítésére is (1925: XVIII. és 1926: XI. t.-c). Joggal sorolhatjuk a szanálási törvénycsoportba — bár megalkotásuk idöbelileg csaknem két évvel későbbre esik —• a pengőtörvényt (1925: XXXV.) és a Postatakarékpénztár reformját (1926: XIV. t.-c.) is. E széles újjáépítési alapokon immár erőteljes reformalkotások épülhettek. Közjogi szempontból a leglényegesebb a választójogi (1925: XXVI.) és felsőházi (1926: XXII.) törvény. Nagy ujitómunka indult meg különösen kulturális vonatkozásban, mintegy jelezve azt, hogy a lefegyverzett Magyarország az egyetlen megmaradt fegyverkezési lehetőséget, a szellemi fegyverfogást igenis ki akarja használni. E periódusban kilenc kulturvonatkozásu törvényt hozott a nemzetgyűlés, ezek közül a középiskoláról szóló (1924: XI.), a tanárképzésről szóló (1924: XXVII.), a tanyai iskolákról szóló (1926: VII.) és a leányközépiskolákról, valamint leánykollégiumokról szóló (1926: XXIV.) törvénycikkek valóban uj irányt jelentenek kulturális életünkben. Jelentőség tekintetében egyenlő értékű ezekkel: a rokkantkérdést szabályozó (1925: XL VIII.) és az Országos Közegészségügyi Intézetet létesítő (1925: XXXI.) törvénycikk, továbbá a külföldi adósságügyi, barátsági, pénz- és hitelügyi s főként kereskedelemügyi szerződések egész sora. Értékes szociális alkotás az 1925: XXXIV. t.-c. is, mely a bánya- és rokonmunkások nyugbérbiztositását rendszeresítette. Reformjellegü alkotás a főváros törvényhatósági bizottsága újjászervezéséről szóló (1924: XXVI.) törvény), mig régi, fájó seb gyógyítását kísérelte meg a magánalkalmazottak nyugdíjasainak illetmény-átértékeléséről hozott (1926: XVI.) törvénycikk.
