1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

Az interparlamentáris mozgalmak és azok szervei - I. Az Interparlamentáris Unió

267 I. Paris (1889) XIII. Bruxelles (1905) II. London (1890) XIV. London (1906) III. Róma (1891) XV. Berlin (1908) IV. Bern (1892) XVI. Bruxelles (1910) V. Hága (1894) XVII. Genf (1912) VI. Bruxelles (1895) XVIII. Hága (1913) VII. Budapest (1896) XIX. Stockholm (1921) VIII. Bruxelles (1897) XX. Wien (1922) IX. Krisztiánia (1898) XXI. Kopenhága (1923) X. Paris (1900) XXII. Bern—Genf (1924) XI. Wien (1903) XXIII. Washington-Ottawa (1925) XII. St. Louis (1904) A XXIV. konferencia Parisban lesz. Érthető, hogy a döntőbirósági eszme angolszász miliőből indult ki, hiszerr a bírósági intézmény ezeknél a legkifejlettebb, s azt ők országok közti konfliktusokra is ki akarták terjeszteni. A választott bíróság célja a régi há« borús jogkeresés helyett a békés eljárás lett volna. Kezdetben az Unió nevében is benne volt, hogy főcélja a i döntőbirósági elv megvalósítása. S kétségtelenül az Unió érdeme a hágai konferenciák összehívása, ami a nemzetközi jog egyik legjelentősebb mértföldköve volt. (Az elsőt 1899-ben tartották, a másodikat 1907-ben, a harmadiknak 1915-ben kellett volna lennie. Helyette már a Nemzetek Szövetsége ült össze 1919-ben). Külföldi tudományos munkák történeti jelentőséget tulajdonítanak a millenniumi kiállítással kapcsolatosan Budapesten 1896-ban tartott interparlamentáris konferenciának. Ebben az évben az orosz duma még nem volt meg, Magyarország azonban meghívta az üléseken való részvételre a budapesti orosz diplomáciai képviseletet. Gróf Apponyi éppen azzal érte el első szónoki sikerét, hogy a konferenciával el tudta fogadtatni, hogy az orosz megbízottak — bár csak mint hallgatók — résztvehessenek az ülésen. A budapesti orosz megbízott, aki lelkes hive lett az arbitrage-gondolatnak, későbbMuravjev külügyminiszter mellé került szolgálattételre, aki a budapesti jelentéseket annyira megszívlelte, hogy nem telt el két év és II. Miklós orosz cár felvetette a hágai konferencia eszméjJt, mely 1899-ben össze is ült. A hágai mü nem érte el a célját. A választott bíráskodás nem volt Lötelező. Németország nem járult hozzá. Az Interparlamentáris Unió, amely az arbitrage törvénykönyvét jóval Hága előtt elkészítette és a politikus-, jogász- és diplomata-világnak rendelkezésére bocsátotta, nem állt meg az utján. Látva, hogy az államok nemcsak fegyverkeznek, de háborúskodnak is (bur-háboru, orosz—japán-háboru), a fegyverkezés korlátozása gondolatának legerősebb propagálójává lett. Érdekes, hogy Clemenceau akkor még nagy békebarát volt. Lloyd George-ot a bur-háboru idején pedig a háborút ellenző beszédéért csaknem megverték Birminghamban. Az 1904. évi St.-Louisi interparlamentáris konferencia azért történelmi jelentőségű, mert Burton szenátor kérte a II. hágai konferencia összeponyváí, zsákot, lót akarót óhajt vásárolni, kérjen ajánlatot a 45 év óta legmegbízhatóbbnak elismert FISCHER J. RT. ponyva- és zsaktyárától BUDAPEST, V., Nádor-utca 31-33. szám.