1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

Az interparlamentáris mozgalmak és azok szervei - I. Az Interparlamentáris Unió

263 hívását, amit az akkori elnök, Roosevelt meg is tett. Ettől az időponttól kezdve Amerika az interparlamentáris mozgalmak legerősebb támasza. Bár ezidőben már az államok közt a választott bírósági szerződések megszámlálhatatlan sora életben volt, mégis tovább fegyverkeztek a habomra. Megvolt tehát a hágai békemű, de hiba volt körülötte. Az elfogadott választott bírósági szerződések százai lényegileg papirrongyok voltak, mert hiszen vitás esetekben valamely állam mindig kijelenthette, hogy az ügy, mely szőnyegen van, az állam becsületét vagy vitális érdekeit érinti és igy a választott bíróság kompetenciája alá nem tartozik. Az amerikaiak szokott energiával küzdöttek. A fegyverkezés világszerte folyt tovább. Az Interparlamentáris Unió konferenciáját 1914 előtt már állandóan 0—800 képviselő látogatta. Az Uniónak nem kevesebb mint 9 tanulmányi bizottsága volt állandó működésben, amelyek közt a legfontosabbak a tengeri háború jogát, a tengeri csatornák semlegességét, az állandó semlegességet, a nemzetközi bíráskodást, a légi háborút tanulmányozták. Egyik megbecsülhetetlen értékű javaslata a kötelező békeközvetitésre vonatkozott. Ki kell emelni azt a különösen előkelő szerepet, amelyet gróf Apponyi Albert töltött be a konferencián. Beszédei események voltak. így a párisi 1900. évi világkiállítással kapcsolatosan a sajtó tárgyában mondott beszéde, amelyben a sajtó hivatásáról beszélt a béke biztosítása érdekében. A berlini konferencián a német kultúráról mondott beszéde keltett az egész világon visszhangot. \ . A legteljesebb virágzásában érte az Uniót a , világháború. Minden hasznos, főleg átfogó működés persze azonnal lehetetlenné vált. Ki akarták sajátítani az Uniót saját propaganda-céljaikra a központi hatalinak is, meg az ántánt-hatalmak is. Tényleg azonban Chr. L. Lange nem engedte, hogy az Unió a háborús . propaganda eszköze legyen és a semleges államok területére korlátolta az Unió működését, meglehetős eredménnyel. Hosszú előtanulmány után az Unió egy kiadványt adott ki: »A tartós béke feltételét*. A Wilson-féle 14 pont ennek a műnek nyomán készült. Amint a német felfogás az első hágai konferencián lehetetlenné tette a teljes békemű megalkotását, ugy gáncsolta el ezúttal a párisi diplomácia Wilson müvét 1919-ben. A békék és a Nemzetek Szövetsége bizony" nem viselik magukon a — tartós béke feltételeinek Jellegét. C) A mai interparlamentáris tevékenység. A háború utáni nemzetközi élet nagy távolsággal járt az 19í4-es idők előtt. Akkor törekedni kellett a hágai konferencia időszakos összehívására; 1919-ben pedig már megvolt a Nemzetek Szövetsége, mely évente rendesen ülésezik. A választott bíróság helyett van egy Állandó Nemzetközi Bíróság, mely a Nemzetek Szövetségének kiegészítő szerve. A fegyverkezés korlátozásának tanulmányozására állandó bizottságok működnek. Ilyenformán első látásra azt lehetett volna hinni, hogy a Nemzetek Szövetségének megszületése fölöslegessé teszi az Interparlamentáris Unió működését. A kérdés alapos vizsgálata azonban azt mutatta, hogy a helyzet egész más a valóságban, mint a papíron. Megvan ugyan a Népszövetség, d

e távol áll a tökéletességtől. Nem egyetemes, mert az Egyesült Államok s Oroszország nem tagjai. Láthatólag a párisi békemű konzerválására törekszik, ami szintén hátrányára Írandó. Működése is kifogásolható sok szempontból. Könnyen megállapítható volt tehát az, hogy lesz mit tennie az Uniónak. És az 1921. évi stockholmi, első háború utáni konferencia óta a tények azt bizonyítják, hogy állandóan csak növekedik az Unió működésének területe, feladatköre. •#