1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.
Az interparlamentáris mozgalmak és azok szervei - I. Az Interparlamentáris Unió
266 közt a mi delegációnknak 12 szavazata volt, Az Unió konferenciáját 3 Tarács (Conseil) készíti elő, amelyben minden nemzeti csoportot annak két rendes tagja képviseli. A magyar csoportot évek óta gróf Apponyi Albert • és Berzeviczy Albert képviselik, póttagul a csoport rendesen Lukács Györgyöt és üratz Gusztávot delegálta. Van az Uniónak egy öttagú végrehajtóbizottsága (Commission Exécutive), amely az Unió irányitója; továbbá elnöksége és főtitkársága (Secrétariat), amely Genfben székel. A főtitkári teendőket Chr. L. Lange, Nobeldijas norvég politikus látja el, aki az egyes csoportokkal állandó összeköttetést tart fenn. Az Unió nagy erkölcsi ereje azzal magyarázható, hogy tagjai hivatásos politikusok; határozatai pedig azért jelentősek, mert a tagoknak megvan a lehetőségük arra, hogy a határozatokat az életbe törvények utján átvigyék. Foglalkozik az Unió azzal a tervvel is, hogy szervezetét még jobban kiépítse és mintegy alsóházává tegye a Nemzetek Szövetségének, amihez szükséges lenne, hogy konferenciái- is hosszabbak legyenek, s még több kérdést öleljenek fel, valamint hogy az egyes csoportok otthoni működése rendszeres legyen és a kérdések tanulmányozását még behatóbbon biztosítsa. B) Történelmi visszapillantás. A múlt század második fele, de főleg a hatvanas és a hetvenes évek nagy változást hoztak a nemzetközi életbe. Az olasz egység megalakulása, a francia—német háború és utána a német egység megteremtése, a Keleti Kérdés és a Balkán uj szabályozása, az Osztrák-Magyar Monarchia ujabb belső berendezkedése teljesen uj Európát hoztak létre. A háborús véráldozatók és a gazdasági letörtség mindjobkm a nemzetek közti ellentétek fegyvertelen elintézésének eszméje felé terelték a figyelmet. Megindult a béke-propaganda, amely azonban gyengébbnek bizonyuk a revanche-eszménél és nem tudta a világháborút meggátolni. Letagadhatatlanul "* sokat tett azonban az Interparlameniáris Unió. A Nemzetek Szövetségének eszméje amerikai gondolat. Az Egyesült Államok kormánya félszázaddal ezelőtt az arbitrage-eszmével, a választott bitúsr.g elvével igyekezett a háborúk kitörését megakadályozni. Washingtonban azokban az időkben nem múlt el parlamenti ülésszak anélkül, hogy az idevágó javaslatok sorát ujakkal nem gazdagították volna: 1886-ban Wilson, iowai szenátor egyenesen egy nemzetközi konferencia összebivasát kérte a kongresszustól az *rbitrage nemzetközi kodifikálásának megteremtésére. Európában is volt némi visszhangja a mozgalomnak, azonban a diplomaták elzárkóztak előle. Angliában indult meg az a választott bírósági mozgalom, amely az Interparlamentáris Unió megteremtéséig vezetett. Cremer angol munkás-képviselő megalakította a xWorkmen's Peace Association-t (munkás békeegyletet), amelyből később nlnternational Arbitration League* leit és amelyből az Interparlamentáris Unió kicsirázott. 1888 tavaszán, miután már 233 képviselő is csatlakozott hozzá, Parisba ment Creme egy küldöttséggel, ahol Goblet külügyminiszter és Passy karolták fel az ügyet, de kézzelfogható diplomáciai eredményt elérni nem tudtak. Ekkor ötlött Cremer eszébe az a gondolat, hogy a deputációkiildésnél jobblenne, ha maguk a képviselők jönnének össze nemzetközi értekezletre. Még 1888 őszén 9 kngol és 25 francia képviselő megtartotta Parisban az első interparlamentáris konferencia előkészítő ülését, amelynek eredményeképen az 1889. évi párisi világkiállítással kapcsolatban, június végén, Q ál[am par | ame „ t , jenek megbízottjai össze is jöttek. Hazánk képviseletében Hagara országgyűlési képviselő jelent meg. Az első párisi konferenciát ujabb 23 konferencia követte, még pedig az alábbi sorrendben:
