1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Haller István

259 Bozóky Géza dr. (Keresztény Földmíves- és Iparospárt), aki 420 szavazatot kapott. Az új nemzetgyűlésen általános politikai, közgazdasági és földmívelésügyi kérdésekkel kíván foglalkozni. A közlekedésügyi és a naplóbiráló bizottság tagja. Haller István [Vasvár, Czegléd, ker. éli.) 1880-ban született a szatmármegyei Mezőpetrin. Róm. kath., hírlapíró, volt miniszter. Középiskoláit Nagykárolyban és Szatmáron végezte. Ugyancsak Szatmáron négy évig papnövendék volt, de kilépett a papirendből és két éven keresztül bölcsészetet, majd pedig jogot hallgatott a budapesti tudományegyetemen. Az 1905-ben megindított keresztényszocialista Igaz Szó-nak szerkesztője lett. 1906—1908-ig az Uj Lap felelős szerkesztője volt és 3 év alatt e lapban több mint ezer vezércikket írt. 1908-ban a Katholikus Népszövetség főtitkára lett és ezt az állást 1918 októberéig töltötte be. Mint ilyen szerkesztette a Népszövetség című tagsági illetményt. A Katholikus Népszövetség által kiadott röpiratok is valamennyien az ő tollából kerültek ki. 1918 decemberében átvette a néppárti klub és a pártiroda igazgatását, a pártot Keresztény Szociális Néppárt címen újra szervezte s az akkor uralkodó nagy terror ellenére három hónap alatt több száz pártszervezetet is létesített. A kommün kitörése után a párt elnöksége reábízta a párt vagyonát és irattárát. A pártvagyont teljes egészében megmentette, az irattár nagy részét azonban a kommunisták megsemmisítették. Húsvét vasárnapján elfogták és előbb a rendőrségen, később a gyűjtőfogházban töltött hat hetet, mint túsz. Kiszabadulása után is Budapesten maradt és felvette az érintkezést a különféle keresztény szervezetekkel és ellenforradalmi alakulatokkal. A június 24-iki ellenforradalom után elfogatási parancsot adtak ki ellene és ezért 10 hétig bujkálni volt kénytelen. A kommün bukása után Peidl miniszterelnöknek mindjárt az első napon bejelentette, hogy megkezdi a nyílt agitációt a szociáldemokrata kormány ellen. Ez időtől kezdve naponta tíz-tizenöt gyűlést tartott és rövid idő alatt megszervezte egész Budapesten a keresztényszocialista pártot és a szakszervezeteket, több mint százezer taggal. A második Friedrich kor17*