1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - szigeti Barthos Andor dr.

196 48-as pártba. Mint függetlenségi képviselőt választotta meg a lovrini kerület 1906-ban és 1910-ben is. A mostani nemzetgyűlésbe pártonkívüli programmal választotta meg Pilisvörösvár 1678 választó ajánlata alapján 3787 szavazattal. Ellenjelöltjei voltak: Dajkovies István dr. (kp.), Gyulai Sándor (kp.), Schiéssl Henrik (Keresztény Nemzeti Egyesülés) és Rádi Sándor (szoc. dem.). Az új nemzetgyűlésben birtokpolitikai, pénzügyi és közgazdasági kérdésekben kíván nagyobb tevékenységet kifejteni. A közgazdasági bizottság tagja. szigeti Barthos Andor dr. (Mátészalka, kp.) 1865-ben született Sátoraljaújhelyen. Róm. kath., műegyetemi magántanár, nyugalmazott államtitkárhelyettes. Atyja táblabíró volt. Elemi és középiskoláit Sátoraljaújhelyen és Kassán végezte. Jog- és államtudományi tanulmányait a kassai jogakadémián és a budapesti egyetemen végezte el. Ausztriában, Német-, Olasz- és Franciaországban volt tanulmányúton és Franciaországban avatták jog- és államtudományi doktorrá. Hazatérve, a műegyetemen magántanárrá habilitálták. Neve nemcsak a komoly tudományos, hanem a színházi és írói körökben is ismeretes. |áár kora ifjúságában novellákat írt a vidéki lapokba, de sűrűn kereste fel cikkeivel a fővárosi sajtót is. Közismert az „Aranyhalak" című regénye, valamint „A képviselőjelölt", „A kilencedik" című és „A kérés napján" című vígjátéka, mely utóbbi bejárta az összes vidéki színpadokat és a fővárosi közönséget is megkacagtatta. A szépirodalom mellett azonban a szakirodalmat is szorgalmasan művelte. Nagyobb munkái: „A magyar vasúti jog foglalata", mely a Közlekedési Szakkönyvtárban jelent meg, „A magyar vasúti jog" című nagy munkáját a közlekedési tanfolyamok adták ki és külföldön is igen nagy méltánylásban részesítették. „Az államvasutak gazdaságáról" írt tanulmánya a müncheni „Eisenbahnkunde"-ban külön lenyomatban is megjelent. A bajor államminisztérium pedig értesítette a szerzőt, hogy az érdemes munkát a müncheni „Verkehrsmuseum"ban elhelyezte. A tanulmány megjelenése alkalmából külön üdvözölték a szerzőt az osztrák és német szakkörök s a szász királyi államvasutak igazgatósága, a badeni nagyhercegségi vasutak vezérigazgatója pedig