1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Bartos János

197 értesítette a szerzőt, hogy a művében foglalt javaslatokat vasútjain alkalmazni fogja. A háború alatt a II. osztályú polgári érdemrenddel tüntették ki. A műegyetemen a vasúti jognak, valamint az ipari közigazgatásnak meghívott előadója volt. Huszonhét évig a vasúti tisztképzőtanfolyam tanára, kilenc évig a közlekedésügyi tanfolyam igazgatója volt. A közlekedésügyi múzeum felügyelőbizottsági tagja. Kormánybiztosa volt a Győr—Sopron— ebenfurti és a Budapesti Közúti Vasutaknak, a budapesti nőipariskola felügyelőbizottságának elnöke. Elnöke az „Orient" hajózási és kereskedelmi részvénytársaságnak, az „Ex" likőrgyárnak. Felügyelőbizottsági elnöke a Magyar Aszfaltgyár és a Fuchs-féle bőrgyár részvénytársaságnak. Alelnöke a Magyar Földbirtokosok és Földbérlők Szövetkezetének, igazgatósági tagja a Telefon Hírmondó részvénytársaságnak, a Rothmüller S. fém- és bádogárugyár részvénytársaságnak és felügyelőbizottsági tagja a „Spárta" sportfejlesztő részvénytársaságnak. Mátészalkán a Keresztény Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt programmjával választották meg 6100 választó ajánlása folytán 5511 szavazattal. Ellenjelöltje: Gerencsér István dr. (Haller-párti) volt, aki 3576 szavazatot kapott. Az új nemzetgyűlésen különösen közgazdasági és közlekedési kérdésekkel kíván foglalkozni. A közlekedésügyi és a kérvényi bizottság tagja. Bartos János (Pacsa, feí.) 1885-ben született Beszterczebányán. Róm. kath., nős. Népszövetségi titkár. Ateja iparos volt. Az elemi és középiskolát Beszterczebányán végezte. Fiatalon lépett Zólyom vármegye szolgálatába. 1905-ben csatlakozott a keresztényszocialista párthoz és élénk részt vett ennek felvidéki megszervezésében. 1908-ban meghívták a Katholikus Népszövetség központjába titkárnak, egyúttal a néppárt tótnyelvű hivatalos néplapjának, a Krestan szerkesztőjének. A háború alatt az olasz harctéren teljesített szolgálatot és vitéz magatartásáért az ezüst vitézségi éremmel és a Signum Laudissal tüntették ki. 1911-től 1918-ig néppárti programmal az aranyosmaróthi kerület képviselője volt. Ugyanez év őszén a cseh megszállás ellen tiltakozva, a Nemzeti Tanáccsal szemben megalakította a Magyarországi Tótok Tanácsát és ennek elnöke lett. A Szmre-