1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A kormány nem nemzetgyülési képviselő tagjai - Klebelsberg Kuno gróf

208 .1922 júniusában történt rekonstrukciója alkalmával a kormányzó igazság'ügyminiszterré nevezte ki. Toincsányi Vilmos Pál utódjaként került az igazságügyminiszteri székbe. Kinevezése meglepetésként hatott, de ismerve puritán életfelfogását, szigorú, igazságszeretetét, alaposságát és pontosságát, amely tulajdonságai Ferenc József udvarában oly nagyfontosságú szerephez juttatták, a liberális közvélemény tőle várja az elődje alatt megtépázott hirnevü igazságügyi kormányzat rekonstrukcióját. A nemzetgyűlésben nincs mandátuma. Klébelsberg Iviuio gróf M. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az aradvármegyei Magyarpécskán született 1875-ben. A középiskolát a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában járta végig, egyetemi tanulmányait a budapesti, berlini, müncheni és a párisi Sorbonne-egyetemen végezte, az államtudományokkal foglalkozva. 1898-bafci Bánffy Dezső gróf akkori miniszterelnök meghívására a miniszterelnökségen vállalt hivatali állást: a miniszterelnök a barmadik ügyosztály élére állította, melynek akkor a külügyi és nemzetiségi kérdések tartoztak a hatáskörébe. 1910-ben a közigazgatási bírósághoz nevezték ki biróvá, majd pedig a hatásköri bíróság tagja lett. 1914 januárjában a király adminisztratív államtitkárrá nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, ahonnan 19.16 márciusában mint Tisza István gróf politikai államtitkára a miniszterelnökségre került. Ekkor választotta a kolozsvári II. kerület munkapárti programmal képviselővé. Közoktatásügyi államtitkársága idején résztvett a közoktatási reform, valamint az ipari és kereskedelmi tanoncoktatás reformjának előkészítésében és megszervezte a konstantinápolyi magyar tudományos intézetet. Tisza István lemondása után ő is visszalépett A háború alatt ő szervezte meg a rokkantügyi, később hadigondozó hivatalt és különösen az utóápolás s művégtagokkal való ellátás terén szerzett nagy érdemeket. A Károlyi-kormány alatt üldözéseknek vol kitéve, internálni akarták, a proletárdiktatúra alatt pedig halálra keresték, sikerült azonban vidéken elrejtőzködnie s bár az egész forradalmi korszakban nem hagyta el az országot, az üldözések elől bántatlanul megmenekült. Az 1920. évi nemzetgyűlési választások alkalmával a keresztény nemzeti párt programmjával a soproni kerület választotta meg. E pártból tizenhatodmagával kilépve ő került az úgynevezett disszidenscsoport élére, melynek vezére volt mindaddig, mig a csoport 1922 februárjában a csatlakozásával akkor alakult egységes pártba bele nem olvadt. Ráday Gedeon grófnak a kormányból való távozása után 1921 novemberében a második Bethlen-kormány belügyminisztere lett. Ebben a minőségében az ő feladata volt a választójog kodifikálása. Javaslatából, mely az ellenzék