1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A kormány nem nemzetgyülési képviselő tagjai - Bánffy Miklós gróf

dásától kellett volna tartania; politikájának Magyarországbekerítése volt az alapgondolata. A bekerítés, mely 1920 augusztusában a cseli-délszláv katonai egyezmény megkötésével kezdődött, BánlTy Miklós gróf külügy minisztersége alatt április 23-án a cseh-romáii és .június 7-én a román-délszláv szövetség megkötésével vált teljessé. A nyugatmagyarországi kérdés akkor, mikor Bánffy átvette a külügyek vezetését, már nagyon el volt mérgesedve s neki Bethlen István gróffal együtt mégis sikerült az elérhető legkedvezőbb módon megoldani. Az entente akkor még gazdasági blokáddal fenyegetőzött, a szláv korridor eszméje újra kisértett s a beavatkozás veszedelme egyre imminensebbé vált. A csehek áskálódásai azonban felkeltették az olaszok féltékenységét s Torretta márki olasz külügyminiszter maga látott hozzá a kérdés megoldásához, a magyar-olasz megegyezés útját egyengetve. Ekkor Benes, aki előbb fütfát megmozgatott ellenünk, nagy ravaszul maga csapott fel közvetítőnek: szeptember 23-án találkozott Schober osztrák kancellárral Marcheggben s ez alkalommal tett közvetítő indítványának eredménye az volt, hogy néhány nappal utóbb Bánffy anaga is tanácskozásra ülhetett össze Benessel Brünnben. Közben azonban a magyar kormány ultimátumot kapott, amelyben felszólittatott Nyugatmagyarországnak október 4-ig való kiürítésére, s Bánffy egyenesen felkérte Olaszországot közvetítésre s mivel ehhez Ausztria is hozzájárult, Torretta márki vállalta is a közvetítést, ami Benes akciójának meghiúsulását jelentette. Október JJBÉR aztán a magyar kormány megkapta a nagyköveti tanács meghívóját Rómába; a konferencia, nem Rómában, hanem Velencében ült össze október 10-én s Bánffynak és Bethlennek három napi tanácskozás után sikerült megegyeznie Schober osztrák kancellárral. A konferencia eredménye nemcsak abban keresendő, liogy sikerült Magyarország számára Sopront és környékét megmenteni, hanem és talán nagyrészben abban, hogy sikerült rést ütni a trianoni szerződésben s abban, hogy ezúttal nem parancsra [kellett cselekednünk, hanem mint egyenjogú fél tárgyalhattunk. Bánffynak s Bethlennek ez a közös nagy sikere, a magyar közvéleményre igen mély benyomással volt, Ö Felsége IV. Károly király októberi meghiúsult kísérlete idejében Bánffynak is nagy szerepe volt a krízis megoldása körül. A közvélemény egy részének felfogása szerint akkoriban túlságosan nagy súlyt' tulajdonított a kisentente kardcsörtetésének. A királynapok lefolyásáról a kormány az úgynevezett „Fehér könyv"-ben számolt be. A „Fehér köiiyv"-nek Sigray Antal grófra vonatkozó megjegyzései miatt Bánffy és Sigray között lovagias affér támadt, mely 1921 január 13-án pisztolypárbajjal nyert elintézést. A genuai konferencián is ő képviselte Magyarországot, miután Bethlen István miniszterelnök néhány napos genuai tartózkodás után hazautazott. A genuai konferencia ránk nézve egy kérdésben sikeres volt: Bethlennek és Bánffynak sikerült megnyernie az entente rokonszenvét a