1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Apponyi Albert gróf

[ti katonai programmjának megalkotására kiküldött kilences bizottságnak Apponyi is tagja lett. Apponyi az ellenzék fele hajlott. Álláspontját nem siKerült ugyan érvényesíteni, de mégis bennmaradt a szabadelvű pártban, egészen addig, amíg nyilvánvalóvá nem vált, hogy katonai követeléseit ebben a pártban meg nem valósíthatja. Kilépési szándékát a többség által elhatározott párhuzamos ülések, amelyek az obstrukció erőszakos letörését célozták, érleltek meg. .November 26-án kilépett a pártból, az elnökségről már eloith, november 3-án mondott le. (Utóda Perezel Dezső lett.) Vele mentek a volt nemzeti párt tagjai, akikkel most újból megalakította a Nemzeti Pártöt. lílz a párt 67-os volt, de különösen a katonai kérdésben erősen közeledett a függetlenségi párthoz s a Tisza István tervezte házszabály szigorítás kérdésében is magáévá tette a függetlenségi álláspontot, mely a házszabály revízióját a választójog lényeges kiterjesztésével hozta junktimba. Az ellenzék támadásainak Apponyi volt a vezére s ő volt az, aki 11)04 november 18-án az egész ellenzék nevében kijelentette, hogy a többség által kierőszakolt házszabályreviziót sohasem fogja elismerni. Ezt követte este az emlékezetes Perezel-fóle zsebkendöszavazás. Apponyi belepett az ellenzéki pártok szövetségébe s folytatta a harcot, a kormány pedig darabontokat szerződtetett a lex Dá liel védelmére. Az ellenzék azonban december 13-án szétverte az őrséget és szétrombolta az üléstermet. Tisza házfeloszlatással akart felelni. Apponyi az 1867. évi X. t.-e.-ro hivatkozott, mely tiltja az crszággyülés feloszlatását a jövő évi budget megszavazása előtt, s mivel Tisza a házat mégis felcezlatta, végkép csalódva a 67-es elvekben, még az év végén bevonult a függetlenségi pártba s az 1905 január 26-án megejtett általános választásokon ő vezette a választási hadjáratot, mely a függetlenségi párt, illetve a koalíció szenzációs győzelmével végződött. A többséggé vált ellenzék azonban még nem volt „kormányképes", a közvetítő kísérletek (Andrássy, Szögyény-Marich, Széli, Burián, Lukács László kísérletei) eredménytelenek kiáradtak. Jött a Fejérváry-kormány s ezzel az anarchia teljessé vált Szeptember 23-án a király meghívta az ellenzéki koalíció vezéreit, köztük Apponyit, aki a „nemzeti ellenállás" vezére volt és aki, hogy Kristóffy terveit ellensúlyozza, a választójog széleskörű kiterjesztése mellett is állást foglalt1906 április 8-án végre létrejött a korona és a koalíció között a katonai kérdés kikapcsolásával az úgynevezett „paktum" s az április 9-én Wekerle elnöklete alatt kinevezett kormányban Apponyi a kultusztárcát vállalta. 1910 január 17-ig, a kabinet lemondásáig volt tagja a kormánynak. Miniszterségéhez fűződnek a néptanítók íizetésrendezóséről, az állami és nem állami iskolák jogviszonyainak szabályozásáról, az ingyenes népoktatásról s a lelkészi kongruáró'í szóló törvények. A katolikus autonómiáról, a gazdasági népoktatásról, a! középiskolák s az egyetemi oktatás reformjáról szóló javaslatait a képviselőház a bankkérdés körül 1909-ben kitört válság miatt már n<em tárgyalhatta le. A koalíció bukása után.