1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Petrovics György dr. - Peyer Károly

142 A háború alatt a frontról betegen tért vissza, majd a Hadigondozó Hivatal megszervezésében vett részt Klebelsberg Kunó gróf és Teleki Pál gróf vezetése alatt. A háború után visszakerült a miniszterelnökségre és a .nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó ügyosztályt szervezte meg. Szociálpolitikai és külpolitikai tanulmányokkal foglalkozott és több értekezést irt. Egyik füzetében a hadigondozás történetét ismer1ette,ideg-en nyelveken irt kisebb munkáiban a trianoni békekötés lehetetlenségét bizonyitota be. Sokat foglalkozott a lordok házában elhangzott beszédekkel, az erdélyi magyar népművészetről ismertetést irt a külföld helyes tájékoztatására. Pékár Gyula kultuszállamtitkár felmentése után Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter államtitkára lett. Az általános választások során Nádudvaron választották meg az egységes párt programmjával. Osvátb Ferenc egységespárti jelölttel szemben. Petrovics György tlr. (Makói kerület.) A esanádmegyei Battonyán született 1878-ban. Eperjesen folytatta középiskolai tanulmányait, azután a jogi pályára lépett s a budapesti egyetemen jogi doktori diplomát nyert. Előbb a biróság szolgálatába lépett s itt 1901-ben aljegyző volt, később Csanád vármegyo árvaszéki ülnöke lett, majd Makó városa polgármesterévé választotta. A makói forradalomról monográfiát irt s megirta a román megszállás történetét is. A polgármesteri állásban érték a nemzetgyűlési választások, amelyek során a makói kerület egységes párti programmal a kerület volt képviselőjével, az ellenzéki kisgazdapárti programmal fellépett Nyéky Józseffel szemben 227 szavazattöbbséggel képviselőjévé választotta. A nemzetgyűlés jegyzője. Peyer Károly (Dorogi kerület.) Született 1881-ben Városlődön, Veszprémmegyében. Iskoláit. Veszprémben és Pécset végezte. Négy középiskola elvégzése után géplakatostanonc lett. 1899-ben törtónt felszabadulása után 1906-ig több fővárosi gépgyárban dolgozott, ahol mint bizalmi férfi és a vas- és fémmunkásszövetség vezeltőségi tagja tevékenyen részt vett a vas- ós fémmunkások, különösen a Václ-uti gépgyárak munkásainak mozgalmában. 1906-ban az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár tisztviselője lett, majd 1907-ben a gépgyári munkások szakosztálya választotta meg titkárává. Később a vas- és fémmunkásszövetség budapesti titkára lett. 1911-hen a Szakszervezeti Tanács választotta meg egyik titkárává és ebben az állásában szervezte meg a bányamunkásokat. 10 év óta szerkesztője a Bányamunkás című lapnak.