1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Pikler Emil

m A Szociáldemokrata Párt mozgalmában kora ifjúsága ota résztyesz és évek óta tagja a pártvezetőségnek. A bolsevizmus bukása után tagja volt a szakszervezeti vezetőkből összeállitott átmeneti kormánynak, melynek Peidl Gyula állott az élén, és mint belügyminiszter mindent elkövetett, hogy az átmeneti idő alatt zavargások ne történjenek.* Az ellenforradalom után ismét a bányászszövetség titkára lett. A Clarkféle tárgyalások alapján létrejött koncentrációs kormányban a népjóléti és munkaügyi tárcát vállalta el. 1920 január 15-én kilépett a kormányból: ugyanakkor a szociáldemokrata párt elhatározta, hogy a nemzetgyűlési választásokon nem vesz részt. Somogyi Béla és -Bacsó Béla meggyilkolásának bire a bányamunkások nemzetközi konferenciáján érte őt. Ennek az eseménynek hatása alatt elhatározta, hogy nem tér vissza az országba és 1921 május haváig külföldön tartózkodott. Ez idő alatt résztvett a bányamunkások nemzetközi kongresszusán Genfben, mely őt a végrehajtó bizottságba választotta. 1921-ben történt visszaérkezése után ismét átvette a bányamunkásszövetség vezetését, A nemzetgyűlési választásokon a budapesti északi kerületben és Dorogon kapott mandátumot a szociáldemokrata párt programmjávai. A kettő közül a dorogit tartotta meg, melyet Söpkéz Sándor kormánypárti jelölttel szemben szerzett meg jelentékeny többséggel. A nemzetgyűlésen az indemnitás tárgyalásánál nagyhatású ellenzéki beszédet mondott. A párt parlamenti frakciójának intézőbizottságában helyet foglal. Pikler Emil (Budapest, északi (II.) kerület.) Született 1872-ben Árvaváralján, Árvamegyében. A IV. gimnáziumi osztály és a budapesti kereskedelmi akadémia elvégzése után Brünnbe ment, ahol az ottani textiliparban mint irodai kereskedelmi alkalmazott éveken át állásban volt és már akkor, egész fiatalon résztvett a szocialista munkásmozgalomba í- Később Németországba és Északamerikába került. Külföldi útjáról 1900-ban jött meg Budapestre. Itt is . nyomban belekapcsolódott a munkásmozgalomba. Ezidőszerint Paunez Sándor fővárosi gyapjuárunagykereskedelmi cég főkönyvelője. A magyarországi szociáldemokrata pártba az 1902-ik évben lépett be. Az 1905-ik évben a Kereskedelmi Alkalmazottak Szikegylete alelnökévé választotta, de néhány hónappal későbben az . Északamerikai Egyesült-Államokba távozott, onnan pedig Németországba és Ausztriába került. Ezekben az országokban évekig míiködött és mindenütt szerepe volt a munkás-, különösen pedig a szakszervezeti mozgalmakban. A Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége közvetlenül a proletárdiktatúra bukása után alelnökévé, 1922 január havában pedig elnökévé választotta. A magánalkalmazottak jog- és bérviszonyairól a szaklapokban jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki a múltban és a parlament-