1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Apponyi Albert gróf

15 katonai követelményekről való lemondás volt az első feltétel, eredménytelenül végződtek. Ebben az esztendőben szerepelt Apponyi Albert gróf először az interparlamentáris béke­unióban, mely közpályájának később oly fontos tere lett. A konferenciát abban az esztendőben Brüsszelben tartották­meg s Báníí'y Dezső a magyar küldöttség erőteljes részvéte­lét kezdeményezte, mert kapcsolatban a magyar állam küszö­bön állott millenáris ünnepével, Budapestre akarta meg­hívni a következő évben tartandó konferenciát s e meghívás körül nagy csata kifejlődése volt várható. A magyar kül­döttség fényesen oldotta meg feladatát, Budapest a követ­kező konferencia székhelyéül valamennyi szavazattal öt ellen elfogadtatott- Az év vége felé az ellenzék Apponyi vezetése alatt újra harcban állt a kormánnyal. De Apponyit annyira, megkapta a készülő millenáris ünnep nagyszerű eszméje, hogy karácsony napján, pártjának orgánumában, a Nemzeti­Újságban „treuga üef'-t hirdetett. A fegyverszünet, melyet így kezdeményezett, tagadhatatlanul euyiiitette az ellentete­ket. JS l JG még nem ert véget és Apponyi. harca Báiilty ellen újra megkezdődött, mert a kormány az ebben az évben lezajlott általános választásokon igénybe vette az erőszak és a korrupció minden eszközét. Apponyi kíméletlenül ostorozta a visszaéléseket s a közéleti korrupciót, majd pedig az úgy­nevezett .ischli klauzula" miatt fordult igen hevesen ellene, de az emiatt támadt obstrukcioban, melyet Apponyi „medi­cina pejor morbo"-na,k tartott, nem vett részt, bar pártjia ezt a fegyvert is jogosultnak tartotta a kormány gazdasági poli­tikája ellen. Apponyi passzive viselkedett s a harc végül is Báiiífy bukásához vezetett. Széli Kálmán kormánya követ­kezett s Apponyi most pártjával együtt csatlakozott a sza­badelvű párthoz. Kevéssel utóbb az i901-es országgyűlés kép­viselőháza elnökké választotta s ugyanebben az esztendőben valóságos belső titkos tanácsosa lett a királynak. Az 1903. évre szóló ujoncjavaslat letárgyalása előtt előterjesztette katonai programmját, az úgynevezett nemzeti engedmények megvalósítását követelve, üe hozzájárult ahhoz, hogy a kér­dés megoldása az uj véderőtörvény megvalósításáig elhalasz­tassék. Ezért' Apponyi, bár a szabadelvű párt nagy része nem tartotta az elnöki pártatlansággal összeegyeztethetőnek, hogy a vezényszót követelő küldöttségeket mint a Ház elnöke fogadta, nem is helyeselte a függetlenségi párt obstrukcióját, az ujoncjavaslat ellen, de mint elnök a legtökéletesebb tár­gyilagossággal vezette a Ház sokszor felette viharos tárgya­lásait ós fel kell jegyezni, hogy a nála jelentkező küldöttsé­geket arra intette, őrizzék meg a parlament iránt való bizal­mukat Széli bukása után 1903 július 1-én; hogy iaz obstrukciót megállítsa, leszállt az elnöki székből s hatalmas beszédet mondott a parlamenti béke érdekében. Védelmére kelt Kimennek, az uj miniszterelnöknek, de újra állást foglalt katonai követelései mellett. Az obstrukció folyt tovább Kimen másodszori lemondásáig s mikor most már a szabadelvű párt­nak is állást kellett foglalnia katonai kérdésekben, a párt uj

Next

/
Oldalképek
Tartalom