1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Apponyi Albert gróf

ÍM — s az akkori közvélemény megállapítása szerint az eredmény az ő felszólalásának volt köszönhető.) Az 1875-iki általános választásokon — az országgyűlés ciklusai akkor ínég három esztendősek voltak — három helyen is kisebbségben maradt: Kőszegen, egy bácskai s egy erdélyi oláh kerületben, mint maga irja emlékirataiban, végigbukott az országon, ha nem is a Kárpátoktól az Adriáig, de a Vágtól az Ültig, a Dunántúltól a Tiszáig és csak 1877-ben választották meg — de ezúttal egyhangúan — az időközben megüresedett árvamegyei bobrói kerületben, a konzervatív Sennyey-párt programmjával. Addig a főrendiházban képviselte e párt álláspontját. Sennyey Pál báró visszavonulása után (1878.), mikor az egyesült (mérsékelt) ellenzék a konzervatív párt, a Szilágyi Dezső körül csoportosuló pártonkivüliek s a független szabadelvüpárt fúziójából megalakult — („habarékpárt', amint Verhovay Gyula ezt a hatvanhetes alapon álló ellenzéki pártot nevezte) — ehhez csatlakozott s ragyogó szónoki tehetsége s egyéb kiváló tulajdonságai ebben a pártban Szilágyi Dezső kilépése után vezető szerephez juttatták. A pártja 1892 októberében a „Nemzeti Párt" nevet vette fel s mint ilyen állott fenn, mig 1900 februárjában bele nem olvadt a szabadelvű pártba. Már 1889-bsn az összes ellenzéki pártok élén vett részt az emlékezetes véderővitában, a kiegyezésben foglalt nemzeti jogok érvényesítését követelve. Ez a vita megtörte Tisza Kálmán hatalmát s bukása a rákövetkező évben. 1890-ben be is következett. Tisza lemondása után Szapáry Gyula gróf kormánya következett. Apponyi támogatta őt a közigazgatási reform kérdésében, ami a függetlenségi párton ingerültséget keltett ellene, — egyébként a szabadelvüpárt sem jó szemmel nézte, — de ellene fordult, amikor a szélső baloldal heves ellenállásának hatása alatt az eredeti 277 szakaszos javaslat helyébe kétszakaszos törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyben beérte annak törvény beiktatásával, hogy a közigazgatás állami feladat, s amikor 1891 októberében a következő évi költségvetés letárgyalását! mellőzve, indemnitást kért, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy a Ház feloszlatására szabad kezet nyerjen. A provizóriumot megkapta s a feloszlatás be is következett, ámde a választási harcból, mely 1892-ben ex-lexben foly leaz ellenzék s benne a Nemzeti Párt is megerősödve került ki s ekkor Apponyi Szapáry gyenge kormányzatával szemben úgyszólván magához ragadta a képviselőház vezetését. 1892 május 27-én mondotta híres beszédét, mely az egyházpolitikai reformhoz megadta az iniciativát. Irányi Dániel ugyanis megtette a függetlenségi párt szokásos vallásszabadsági indítványát, melyet a miniszterelnök a régi sablon szerint ellenzett, Apponyi pedig emiitett nagyhatású beszédében az indítvány védelmére kelt A mozgalom, mely beszéde nyomán a szabadelvüpártban támadt, oly erős volt hogy a kormány kénytelen volt Irányi indítványához hozzájárulni s a Ház azt majdnem egyhangúlag elfogadta. Meg kell jegyezni, hogy Iránvi az indítványnak a polgári házasságra vonalközé