1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Legeza Pál

84 Bereg megyében főispánkormánybiztos lett és egész munkásságát a ruténségnek megszervezésére irányította, hogy az. ukrán, cseh és orosz agitációval szemben való ellenállóképességét növelje. A diktatúra alatt folytatta hazafias agitációját a ruténok között és ezért üldözték. Részt vett a június 24-iki ellenforradalomban, ezért halálra Ítéltek. A halálos Ítélet nem riasztotta el attól, hogy tovább dolgozzék és Pest megyében és Tolna megyében tovább szervezte az ellenforradalmat. Ordos községben a hadügyi népbiztos nyomozói utóiértek, de csónokon elmenekült előlük. 1920 augusztus 15-én a Friedrich-kormány kinevezte a nemzeti kisebbségek minisztériumának rutén főosztálya államtitkárává. Mint iryen újjászervezte a Keresztény Nemzeti Egyesülés kereteiben a magyarrutén pártot, melynek célja a ruténség kulturális és gazdasági vágyainak kielégítése a magyarság segítségének igénybevételével és a magyar érdekek érvényesítésén belül. Államtitkári állásában megmaradt mindaddig, amig a Bethlen-kormány a nemzetiségi kisebbségek minisztériumának önállóságát megszüntette. A rutén kérdés legalaposabb ismerője. Ebben az ügyben többizben szólalt fel a nemzetgyűlésen, legutóbb az 1920/21. évi költségvetési vitánál mondott nagy beszédet. A trianoni békeszerződés ratifikálásánál ő tolmácsolta a nemzetgyűlésen a rutén nép tiltakozását. Mint a mentelmi bizottság elnöke ő vezette Beniczky Ödön nagy port felvert mentelmi ügyének bizottsági tárgyalásait. A mentelmi bizottság elnöke, a külügyi, igazságügyi, véderőbizottság tagja. Legeza Pál. (Nagykároly.) Született 1872-ben Turjavágáson Ung megyében. Középiskolai tanulmányait Ungváron folytatta, majd a budapesti egyetemen jogot végzett. A diploma megszerzése után a fővárosi Közmunkák Tanácsának szolgálatába lépett. Közben az ungvári 66. gyalogezrednél katonai szolgálatot teljesített. Huszonöt évet töltött a Tanács szolgálatában, utóbb mint osztálytanácsos s ez idő alatt a városrendezési és kisajátítási ügyek referense volt. 1914-ben főszerkesztője volt a Rákospalota cimü közgazdasági és társadalmi hetilapnak. 1918 decemberében Ung megye főispánja lett, majd 1919 eleje óta miniszteri tanácsosi ranggal a nemzeti bisebbségek minisztériumának rutén főosztályát vezette. A tiszántúli választások alkalmával a nagykárolyi kerület képviselőjévé választotta kereszténypárti programmal. Tagja a kivándorlási, közigazgatási és mentelmi bizottságnak.