1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Gróf Andrássy Gyula

3 amelyet a képviselőház 1903-ban a Khuen-Héderváry-kormány politikai természetű vesztegetéseinek (Papp Zoltán 10.000 koronája) vizsgálatára kiküldött, a chlopyi hadi parancs (1903 szeptember 21) után pedig tagja lett a szabadelvüpárt kilences bizottságának, amelynek az volt a feladata, hogy uj katonai programmot állítson fel. Időközben Tisza István lett a miniszterelnök (1903 október 28). Andrássy támogatta, mert elitélte az obstrukciót, hozzájárult a párhuzamos ülésekhez és hozzájárult volna a házszabályok szigoritásáboz is, de nem értett egyet Tisza Istvánnak az ellenzék erőszakos letörésére irányuló terveivel, sőt határozottan elitélte azt a szélsőséges házszabályrevíziót, amelyet Tisza István hiressé vált ugrai levelében pendített meg s 1914 november 18-án a képviselőház hírhedtté vált esti ülésén Percei Dezső házelnök segítségével parlament, csínnyel ki is erőszakolt. (Lex Dániel.) Andrássy ekkor kilépett a szabadelvüpártból. Ezt a lépést választóihoz intézett nyilt levelében azzal indokolta, hogy meg* kell akadályozni, hogy az erőszak jogforrássá váljék. Híveivel együtt csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez, mely az 1905 január 26-án megejtett általános választásokon óriási győzelmet aratott: a szabadelvű párt megsemmisült. Andrássy Budapest belvárosi kerületében pár szavazattal kisebbségben maradt ugyan Tisza Istvánnal szemben, de Olaszliszkán mandátumot kapott s mikor most a koalíció és a korona kiegyezési tárgyalásai megindultak, Ő volt a szövetkezett ellenzék bizalmi embere. Törekvése most az volt, hogy kormányképessé tegye a függetlenségi pártot, de minden igyekezete meghiúsult, mert a korona nem volt hajlandó hozzájárulni a többséggé vált ellenzék követeléseihez a magyar vezényszó, a gazdasági önállóság dolgában. Következett a darabont-korszak Fejérváryval, Lánjnval és Kristóffyval. Andrássy a leghevesebb harcot folytatta ellene.' Közben a koronával is folytatott, de eredménytelen tárgyalásokat, mig végre 1906 február 19-én az országgyűlést feloszlatták. Hosszas tárgyalások után a király 1906 ^április 8-án az úgynevezett „paktum" alapján kinevezte a koalíciós kormányt, amelynek Wekerle volt a miniszterelnöke. Andrássy a belügyi tárcát vállalta, nem szívesen ugyan, mert a paktum tudvalevően az általános választó-jog megalkotását tette a kormány legfőbb feladatává, a király egyenes kívánsága elől azonban nem lehetett kitérnie. Közben a vele együtt a szabadelvüpártból 1904 novemberében kilépett disszidensekkel s a szabadelvüpártból 1905-ben, ujabban kilépett képviselőkkel megalakította a hatvanhetes alkotmánypártot, mely a május elején megtar tott általános választásokon nagy sikerrel vett részt. Andrássyt Kassán, Olaszliszkán és Tőketerebesen választották meg. Három mandátuma közül a kassait tartotta meg. A koalíció törvény-