1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Gróf Andrássy Gyula

4 alkotó munkájában nagy része volt. Az ő nevéhez fűződnek az „Alkotmánybiztositékok" név alatt ismert törvények (a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről a hatásköri bíróságról), továbbá a gyermekvédelmi, kivándorlási, közegészségügyi törvények egész sora. 1908 szeptemberében terjesztette a képviselőház elé a választó-jog reformjáról' szóló törvényjavaslatot, mely a pluralitás elvén alapult. A képviselőház ezt a javaslatot a Bosznia annexiója nyomában járó külpolitikai fejlemények, majd az önálló bank kérdése körül támadt bonyodalmak folytán már nem vehette tárgyalás alá. Andrássy mindinkább szembekerült a függetlenségi párttal, melynek jórésze már választójogi javaslatát is kelletlenül fogadta, sőt a baloldalból kivált ellenzék, amelyre való tekintettel egészen felesleges módon még a házszabályokat is megszigorították, egyenesen perhorreszkálta. A bankkérdésben a status quo alapján állott, ami még nagyobbá tette az ürt közte s a koalíció legnagyobb pártja között. Inkább katonai vívmányokra törekedett, így akarta elfogadhatóbbá tenni a létszámemelést. De a vívmányok* elmaradtak, a bankkérdés holtpontra jutott az osztrák kormány ellenállása miatt s a koalíció bomlása most már feltartózhatatlan volt. Andrássy még kísérletezett a katonai kérdéssel, de a korona már a legmérsékeltebb követelésekhez sem járult hozzá s a Justh-párt hajthatatlan volt a t)ankkérdésben. Most már maga Andrássy sürgette felmentését, ami aztán 1910 január 17-én meg is történt. Wekerle helyébe Khuen-Héderváry lépett s Andrássy, mert nem akart hatvanhetes ellenzéket csinálni ,a kormánynak, feloszlatta pártját. Híveinek jórésze átment az uj kormánypártba, a munkapártba, 5 maga pártokon kivül maradt s nem foglalt állást a munkapárt ellen, 'melynek kifejezett célja a hatvanhetes politika fenntartása s a radikális választójog elleni küzdelem volt. Az 1910 július elsején lefolyt általános választások nagy többséget hoztak a kormánynak. Andrássy, aki a választási harc során egykori fegyvertársai, a Justh-párt ellen harcolt, Nagymihályon, mint pártonkívüli hatvanhetes kapott mandátumot. Az üj Házban eleinte tompítani igyekezett a munkapárt és az ellenzék között fennállott súlyos ellentéteket, mikor azonban a kormány napirendre tűzette a véderőjavaslatot, mely létszámemelést kért az országgyűléstől, régi programmjához híven, a kilences bizottság megállapodásainak a végrehajtását követelte. A helyzet egyre jobban kiélesedett. Jusíh obstrukciót hirdetett s ^.ndrássy, bár nem helyeselte az ellenzék erőszakos harcmodorát s bár álláspontja nem fedte a kormányét, mégis megakarta menteni a helyzetet s főrésze volt abban az akcióban, mely a válságot az úgynevezett rezoluciós megoldással kívánta megoldani. (1912 április.) Ez