1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Gaal Gaszton

5 1 Gaal Gaszton. (Lengyeltóti.) Gyulai Gaal Gaszton.földbirtokos született Székesfehérvárott, 1868 nov. 30-án. Iskoláit Székesfehérvárott a cisztercitáknál végezte, csupán* 1883—84-ben volt egy évig a gráci Il-ik állami főgimnázium VI. osztályának magántanulója. 1887— 1889-ben a magyaróvári gazdasági akadémiát abszolválta s itt nyert diplomát. 1889 őszén katonai szolgálatra vonult be mint egyéves önkéntes az I. sz. csász. és kir. huszárezredhez, de még azon év* decemberében betegség miatt szuperarbitrálták. 1890-ben mint gazdasági magángyakornok a mezőhegyesi állami birtokra került ; onnan négy hó után Pa. Vacsra (Pest m.) a Coburg hercegi uradalomba, majd innen 1892-ben nagybátyja, Szalay Imre lellei gazdaságába. A mezőgazdasági gyakorlati ismeretek mellett már puszta Vacson elkezdett ornitológiai tanulmányokkal foglalkozni se réven ismerkedett meg 1893-ban Hermán Ottóval, akinek biztatására 1894 elején a Magyar - Ornitológiai Központba állott be volontair-nek. Itt dolgozott Hermán Ottó oldalán 1897-ig, majd utóbb újra is 1898—1900-ig. Közben egy évig családi birtokukat Balatonbogláron kezelte s meg is nősült 1898 január 29-én, nőül vévén Ötvös-Kónyiban (Somogy m.) chernelházi Chernél Jozefiné-t, néhai Chernél Olivér, csabrendeki (Zala m.) földbirtokos és báró Riefel Róza leányát. 1900—1902 Keszthelyen s Révfülöpön (Zala m.) lakott és gazdálkodott, mellette ornitológiai tanulmányokkal foglalkozott. 1902-ben testvérbátyjával megosztozván vette át végleg a balatonbogiári (Somogy m.) családi birtokát s azóta itt gazdálkodik. Emellett élénk részt vett a községi és megyei közéletben, valamint az 1905 és 1906 évek nagy nemzeti küzdelmeiben, mint az ellenálló és intéző bizottságok tagja. 1906 májusban a lengyeltóti kerület függetlenségi és 48-as programmal . egyhangúlag országgyűlési képviselőjévé választotta. 1898ban a kvóta felemelése miatt mandátumáról lemondván, a kerület másodízben is egyhangúlag megválasztotta. 1908-ban özveggyé lett, váratlanul veszté el egy vakbéloperáció következtében fiatal feleségét. Az 1910-iki választásokon nem lépett fel újra, ezután csak az országos gazdasági mozgalmakban s a vármegyei közéletben szerepelt s otthon gazdálkodott. A proletárdiktatúra alatt balatonbogiári birtokát állami tulajdonba vették. Megkínálták ugyan birtoka kezelésével, de azt visszautasította s a részére tulajdonul visszahagyott 4 holdas konyhakertjében ásott és dolgozott 1919 március 28-tól május 3-ig. Ekkor el akarták fogatni, de május 4-én elmenekült s egy ideig Somogyban azután Zalában bujdosott egészen a diktatúra bukásáig. Augusztus közepén került ismét haza, mint lábbadozó, tüdő4*