1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Dr. Gerentsér István

52 gyulladás s hatheti fekvőbetegség után, melyet bujdosásában szerzett. 1919 szeptember elején a Friedrich-kormány felszólította a Somogy-Tolna-Baranya vármegyékre felállított kerületi kormánybiztosság elvállalására. Szeptember 10-én foglalta el hivatalát. Majd később a somogymegyei főispán-kormánybiztosság megürülvén, kerületi kormánybiztosi állása mellett a somogyi főispáni teendők végzésével is megbízták. Ilyen minőségben működött 1920 január elejéig, amikor régi kerületéből felszólítást kapván a kerület jelöltségének elvállalására, kerületi kormánybiztosi és főispáni állásáról lemondott. A nemzetgyűlési választáson a lengyeltóti kerület ismét egyhangúlag megválasztotta mint a kisgazdapárt jelöltjét. Az egységes kormányzópártba annak megalakulásakor belépett, 1920 szeptemberében azonban, mivel a kormány közgazdasági és pénzügyi politikáját kielégítőnek nem találta, a pártból kilépett. Mikor az egységes párt felbomlott, visszalépett a kisgazdapártba, amelynek alelnöke lett. A földmivelésügyi bizottság elnöke, tagja a közjogi, külügyi és pénzügyi bizottságnak. Gaál Gaszton a nemzetgyűlés egyik legnagyobb tekintélyű tagja, akinek különösen az agrárérdekek védelmében sűrűn elhangzó felszólalásai minden oldalon nagy feltűnést és osztatlan figyelmet keltenek. A szakirodalomban tevékeny működést fejt ki. Számos agrár- és közgazdasági különösen sok ornitológiai tárgyú cikke jelent meg különféle szakfolyóiratokban és napilapokban. Gaál Gaszton mandátumát panasszal támadták meg, a bírálóbizottság azonban ot végleg igazolta. Dr. Gerentsér István. (Mátészalka.) 1882-ben született Répceszentgyörgyön Vas megyében.. Közép- és felsőiskolai tanulmányait Sopronban, Budapesten, Kolozsváron, Jénában, Heidelbergben, Dijonban és Genfben végezte. A kolozsvári egyetemen filozófiai doktorátust tett. 1903-ban a kolozsvári tanítóképző tanára lett, 1914-ben a budapesti VI. kerületi állami tanítóképző igazgatójává választották meg. A mozgósításkor katonai szolgálatra vonult be, mint póttartalékos, künn volt a harctéren, ahonnan 1918 szeptemberében főhadnagyi ranggal került haza. Több harctéri kitüntetése van. Elnöke a kolozsvári tanítóegyesületnek, megszervezte az erdélyi tanítók szövetségét és a székelyföldi katonai céllövőegyesületeket. Az erdélyi magyar közoktatási mozgalmaknak Vezetője volt, több könyve, különösen iskolai tankönyve jelent meg. Nagyobb irodalmi munkái: A magyar iskoladrámák-