1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Vázsonyi Vilmos

15? kedése az volt, hogy a kilences pártközi bizottságnak az 1920. évi gabonaforgalom szabályozása tárgyában hosszú tanácskozás után hozott határozatát, amely a rekvirálásokat elejtette, végrehajtatta s ennek megfelelően módosította az elődje által kiadott rendeletet. Az 1920 december 16-án rekonstruált Teleki-kabinetben kultuszminiszter lett, de a közélelmezési miniszteri tárcát is megtartotta mindaddig, amig a Bethlen-kormányban helyét Mayer Jánosnak át nem adta. Bethlen István kormányában néhány hétig vezette még a közélelmezési minisztérium ügyeit, amig Mayer János külföldi útjáról vissza nem tért* Kultuszminiszteri működéséhez fűződik a menekült egyetemek áthelyezéséről szóló törvény megalkotása. Részletesen kidolgozott közoktatási és nevelési programmja van. Ezzel kapcsolatos első törvényjavaslata a kötelező iskolalátogatás kiterjesztéséről, már elfogadta a nemzetgyűlés. Egyike a nemzetgyűlés legnagyobb képzettségű tagjainak. Kitűnő szónok, aki pártkülönbség nélkül nagy tekintélynek örvend. Az 1920/21* évi költségvetés tárgyalásánál a kultusztárca vitájánál nagysikerű beszédet mondott. Vázsonyi Vilmos. (Budapest, IX. választókerület.) 1868 március 22-én született Sümegen, Zala vármegyében. Középiskoláit és a jogot Budapesten végezte, ahol megszerezte a jogtudományi és államtudományi tudorságot és 1894-ben az ügyvédi oklevelet. Mint egyetemi hallgató az 1884-iki véderőmozgalomban az ifjúság vezére volt. Ekkor mint az országos ifjúsági nagygyűlés szónoka olyan sikert ért el, hogy Rákosi Jenő a Budapesti Hírlapban vezércikket irt róla. Már 1889-ben vezércikkírója lett a függetlenségi és 48-as párt akkori hivatalos lapjának, a Budapesti Újságnak. Kara ifjúságától fogva tevékeny részt vett a budapesti politikai mozgalmakban. Vezette az ifjúság mozgalmát Kossuth Lajos honosságának ügyében. A nagyváradi halálos párbaj (örlei és Kállay lapszerkesztő között) alkalmával megindított párbajellenes mozgalmak vezetője volt és az összes budapesti társaskörök megbízásából ő szerkesztette a párbajelleni feliratokat. Még mint fiatal ügyvédjelölt kezdeményezte a zsidóvallás recepciójára irányuló mozgalmat. Közben tevékeny irodalmi működést fejtett ki a napisajtóban. Vezércikkírója lett a Honvéd, Szabad Szó cimü lapoknak, majd a Pesti Hírlapnak, amelyben egy évtizeden át irta „v. v." jelzésű vezércikkeit. A Jogtudományi Közlönyben és a Jogi Szemlében jogi vonatkozású cikkeket irt. Még joghallgató és ügyvédjelölt korában irta a követ-*