1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Vázsonyi Vilmos

158 kező önálló munkákat: Önkormányzat, A választási elv a külföldi közigazgatásban, A szavazás decentralizációja az európai választójogban, A királyi placétum a magyar alkotmányban. Az Önkormányzati választásról irott munkájáért a függetlenségi párt elnöke Irányi Dániel a még akkor fiatal ügyvédjelöltet a függetlenségi és 48-as párt március 15-iki ünnepi lakomáján nyilvánosas ünnepelte. Még 1894-ben bekerült a budapesti törvényhatóság közgyűlésébe és ott kezdetben egészen egyedül képviselte a községi demokrata pártot. Ugyanebben az esztendőben alakította meg a központi demokrata kört, amelyből később több fővárosi kerületben is demokrata körök keletkeztek. A főváros közgyűlésének egészen az 1918-iki októberi forradalomig szakadatlanul vezérlő tagja volt, ahol nemcsak az időközben megnövekedett pártját vezette, hanem az egész közgyűlésre is nagy befolyással volt. O állította fel a községi demokrata programmot, kezdeményezte a részvénytársaságok kezében levő üzemek városi kezelésbe vételét, kislakások építését és a modern várospolitika egyéb intézményeit. Ezért a főváros közgyűlése őt 1917-ben díszpolgárává választotta. Mint ügyvéd főként kriminális védelemmel foglalkozott. A legnagyobb büntetőperekben, de különösen politikai perekben hires védelmei voltak, igy nevezetesen a PolónyiLengyel sajtóperben és a Désy Zoltán-Lukács László perben mint Lengyel, illetve Désy Zoltán védője keltett védelmével országos feltűnést. Országgyűlési képviselővé először 1901-ben választották meg, a budapesti terézvárosi kerületben, óriási többséggel. Ekkor szervezte meg az országos demokrata pártot, amelynek ekkor nemcsak Budapesten, hanem Miskolcon, Békéscsabán, Temesváron, Pozsonyban, Sopronban, Kaposvárott és Nagyváradon is voltak szervezetei. A képviselőházban tevékeny, részt vett az ellenzék mozgalmaiban ugy, hogy 1901-ben, miután egy két nap és két éjjelen át tartó választási harcban az akkori kereskedelemügyi miniszterrel Hieronymi Károllyal szemben másodízben mandátumhoz jutott, az egyesült ellenzék vezérlőbizottságának tagjává választották. A koalíciós kormánnyal azonban a' választójog kérdése miatt csakhamar ellentétbe került, a községi választásoknál megbuktatta a kormánypártot és egy nagy községi demokrata és polgári többséget szervezett. Ezalatt az idő alatt valamint a koalíciós kormány bukása után legnagyobbrészt a városházán fejtett ki működést. A Khuen-Héderváry-kormány lemondása után az adókérdésben szembekerült a kormánnyal, nagy országos mozgalmat szervezett és indítványára Budapest törvényhatósága a kormánynak bizalmatlanságot szavazott. Legnagyobb része volt a Lukács-kormány elbuktatásábáti, mert mint Désy