1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Dr. Négyesy László

97 kört alakított, meíy 1919-ben fuzionálva ajánosfalvai függetlenségi körrel, „Keresztény gazda és földmives kör" cimen vett részi a kisgazdapárt politikai mozgalmaiban. Az általános választások alkalmával a bácsalmási csonka kerületben választották meg a kisgazdapárt programmjával Barcsay Andorral, a keresztény nemzeti egyesülés pártjának jelöltjével szemben. A botbüntetés megszavazása miatt kilépett a kisgazdapártból. Később azonban újból a párt tagjai sorába lépett. Elnöke a III. bíráló bizottságnak, tagja a földmivelésügyi és számvizsgáló bizottságnak. Dr. Négyesy László. (Szentes.) Bölcseletdoktor, budapesti tudományegyetemi nyilvános rendes tanár. Született 1861 március 6-án Szentesen, Csongrád megyében. A gimnázium I—

VI. osztályát Szentesen, a VII. és VIII. osztályokat pedig a ciszterci-rend egri főgimnáziumában elvégezvén 1880-tól 1883-ig a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán a tanári pályára készült s Gyulai Pálnak, Budenz Józsefnek, Greguss Ágostnak, Beöthy Zsoltnak, Ponor Thewrewk Emilnek, Simonyi Zsigmondnak egyik legkedvesebb tanítványa volt. Később híressé vált verselméletének alapjait már egyetemi hallgató korában fejtegette. 1886-ban doktori és tanári oklevelet nyert. 1885-ben a ciszterci rend egri kat. főgimnáziumában mint helyettes világi tanár nyert Szvorényi József igazgatósága alatt alkalmazást, ahol a második év folyamán világi létére kivételesen rendes tanárrá léptették elő. 1887ben az akkor államosított szolnoki főgimnázium rendes tanárává nevezték ki. Ott működött négy évig, mire 1891-ben a budapesti taniíóképző-intézeti gyakorló-főgimnázium (az u. n. mintagimnázium) egyik nevelőtanára lett. Ebben az állásban maradt 1911-ig, amikor az egyetem meghívására a király a budapesti tudományegyetem egyik magyar irodalomtörténeti tanszékére nevezte ki. A proletáruralom első napjaiban 24 kortársával együtt őt is eltiltották a tanítástól és tanszékét csak a vörös diktatúra bukása után nyerte vissza. Tanári működése mellett tudományos munkásságot a magyar irodalomtörténet, nyelvészet, esztétika és verstan terén végzett. A magyar verselmélet mai alakjában az ő müve. Emlékbeszédeivel, irodalmi tanulmányaival, bírálataival az Akadémia és Kisfaludy-Társaság kebelében jelentékeny nevet vivott ki magának s egyike e társaságokban a gyakrabban hallott ünnepi előadóknak. Müvei: A magyar vers. 1887. Magyar verstan. 1886. A magyar verselmélet kritikai története. 1887. A mértékes magyar verselés története Budapest 1892. (E mü a Kisfaludy-Társaság Lukács Krisztia diját nyerte.) Jelenleg az Egyetemes Irodalomtörténetnek „A Magyar irodalom története" cimü kötetét irja. „A szegedi nyelvjárás" cimü