1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Dr. Tomašić Miklós

38 'fejtett ki. a magyar sporíirodalomban, különösen a „Vadász-és Versenylap" hasábjain. 1873-ban a Szent István-rend középkeresztjével, 18810 ben az I. osztályú vaskorona-renddel, 1890-ben pedig a Szent Isíván• rend nagykeresztjével tüntettetett ki. Azonkívül több külföldi rendjei tulajdonosa, amelyeket kéí évtizedig tartó állarnszolgálata alatt érdemeit ki. Feldiszittetett a máltai Szent jános-renddel, azonkívül a porosz, bajor, szász, olasz, toscanai, norvég, orosz, görög, román, perzsa, chinai és japán rendjelekkel. Szögyény-Marich László halála után országbíró lett. 1894-bén megnősült, nőül vévén Wallner Teréziát. (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Wien, I., ElisabethStrasse.) , ' DR. TOMASIC MIKLÓS, Horvát-Slavon-Dalmát-ország bánja. Tomasic Miklós dr. igen régi,, horvát nemesi család sarja. 1864. január 13-án született Zágrábban. Édesapja, Tomasic József, a hétszemélyes tábla tanácsosa volt. Édesanyja a Sufflayak nemesi családjából származott. A középiskolát és az egyetemet Zágrábban végezte s doktorrá való avatása után Kresztics dr., majd Czernkovich Miklós ügyvédi irodájába lépett be ügyvédjelölt gyanánt. Két évi gyakorlat után Németországba ment, ahol a különböző egyetemeken a pénzügytant és nemzetgazdaságtant hallgatta. Igen korán foglalt el kimagasló állásokat. Horvátországba való visszatérése után 1890-ben a horvát minisztérium titkárává neveztetett ki, mely állásban két esztendeig maradt. 1892-ben a zágrábi egyeíem katedráján látjuk, mint a nemzetgazdaságtan és a polgári jog tanárát. Ugyanebben az esztendőben a vrbovszkói kerület képviselőjévé választotta meg, a horvát országgyűlés pedig felküldte Budapestre, a magyar országgyűlésbe, ahol beszédeivel általános figyelmet keltett. Mint politikus kezdettől fogva az akkori bán, Khuen-Héderváry Károly gróf hive volt és a Magyarország és Horvátország közötti békés közösségének az álláspontját képviselte az 1868. évi magyarhorvát kiegyezés szellemében. Az 1897—1902. és 1902—1906. cyklusokban az ogulini kerületet képviselte és egyszersmind átvette a nemzeti párt vezetését is. 1906-ban, amikor a nemzeti párt megbukott s a fiumei rezoltíció alapján álló horvát-szerb koalició nyert többséget a horvát országgyűlésen, feloszlatta a pártot, maga pedig visszavonult a politikától. Khuen-Héderváry gróf első kabinetjében (1903. június 27-től november 3-ig) horvát miniszter volt. A nemzeti párt bukása után tudományos munkával töltötte szabad idejét. Emellett alelnöke volt a horvát országos jelzálog-banknak, a horvát-szlavón országos központi .banknak és elnöke a horvát parcellázó banknak. 1907. decemberében Rakodczay Sándor akkori bán kívánságára megkísérelte a kiegyezéshű elemek újjászervezését, mely terve, Rauch Pál báró és híveinek, támadásai folytán, sikertelen maradt. Ez időtől fogva igen keveset szerepelt a nyilvánosság előtt és Rauch bárónak bánná történt kineveztetése után teljesen visszavonult. Tusculumában,