1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Széchenyi Béla gróf

43 buzgalommal és szorgalommal tartja rendben. 1861-ben, mint alapító tagnak, nagy része volt a „Pozsonyvármegyei gazdasági egyesület" megalakításában; 1864-ben az egyesület másodelnökévé választatott, meg, mely tisztét 1871-ig töltötte be. Ekkor elnökké választatott s azóta fáradhatatlanul munkálkodik az egyesület felvirágoztatásán. 1865-ben a bazini kerület országgyűlési képviselővé választotta meg, egy év múlva azonban a mandátumról lemondott. 1901. ábrilis 5-én Ö Felsége legfelsőbb elhatározásával mint a Pálffy grófi család legidősebb férfitagjai és a pozsonyi várkapitánysági hitbizomány birtokosát pozsonyi grófi és örökös várkapitányi cimmel és az azzal járó kiváltságos jogokkal ruházta fel. A „Pozsonyi művészeti társaság" védnöke. Elnöke a „Pozsonyi közművelődési egyesületnek", a „Pozsonyi szépitőegyletnek", továbbá a „Magyar földhitelintézet" vidéki bizottságának. Tagja a pozsonymegyei törvényhatóságnak és a közigazgatási bizottságnak. Azonkívül tagja még a „Vörös-kereszt Egyesület"-nek, a „Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesületinek, a „KárpátÉgylet"-nek is. (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Június 1-től szeptember 30-ig Vöröskő, u.p.Cseszte; október 1-től május 31-ig Pozsony, senioratusi palota.) SZÉCHENYI BÉLA gróf, koronaőr. Született Budapesten, 1837. február 3-án. Fia a legnagyobb magyarnak, Széchenyi István grófnak. Gyermekkorát nevelői körében Budapesten és Cenken töltötte. 17 éves koráig magántanuló volt, s vizsgáit a soproni gimnázium tanárai előtt tette le. Az államtudományokat és jogot Berlinben, majd később Bonnban hallgatta. Tanulmányait befejezve, Angliába ment. 1857-ben több fiatal magyar főúr társaságában hosszabb külföldi útra indult. Már 1859-ben főispánsággal kínálták meg, de e méltóságot nem fogadta el. 1861-ben Sopronmegye egyik választókerületének képviselője lett, de csak rövid ideig, mert 1862-ben Károlyi Gyula gróffal Amerikába utazott. Erről az útjáról munkát is irt, melyet útitársának ajánlott. Az irodalom terén ez volt az első kísérlete. 1865-ben Kismartonban képviselővé választatott. 1867-ben és 1870-ben Algírba expedíciót vezetett oroszlán-vadászatokra, még pedig három izben. Ottani élményeiről irt leveleit a „Vadász- és Versenylap" tette közzé. 1870-ben megnősült, nőül vévén Erdődy Hanna grófnőt, aki azonban rövid idő múlva meghalt. Ekkor a külvilágtól teljesen elzárkózva Czenken tartózkodott, s csak 1876-ban adott ismét életjelt magáról, amikor a Fertőben kőkori leletre bukkant. Ugyanakkor határozta el, hogy Közép-Ázsiába egy expeditiót indit, s tekintettel útja várható veszélyeire, elindulása előtt ügyeit idehaza elrendezte. Atyja kéziratait az Akadémiának, ereklyéit pedig a Múzeumnak ajándékozta, s 1877. december 4-én Lóczy Lajos és Kreitner hadnagy társaságában útnak indult. Beutazták majdnem egész Ázsiát, az ázsiai szigeteket, Japánt és bár tulajdonképi célúkhoz: Tibet fővá-