1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Lukács László

226 niszteriutnba, hol fogalmazó lett. 1895-ben már miniszteri titkár volt. A belügyminisztérium által előterjesztett törvényhozási munkálatok majdnem mindegyikében tevékeny részt vett; később a belügyminisztériumban felállított anyakönyvi ügyosztály élére állíttatott. Nagyon kiterjedt szakirodalmi munkásságot fejtett ki, nagyobb tanulmányai mellett több önálló művet is irt, melyek közül nevezetes „Az egyházpolitikai törvények kézikönyve." 1896-ban a pótválasztások alkalmával szabadelvű programmal Abrudbánya képviselőjévé választatott, mely mandátumot 1897-ben is elnyerte. 1905-ben rövid ideig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Az 1910-iki választáson a gyulai kerület nagy abszolút szótöbbséggel választotta meg. LUKÁCS LÁSZLÓ. (Nemzeti munkapárti. — Körmöcbánya kerület.) Született 1850. október 24-én Zalathnán. A gimnázium felsőbb osztályait és a jogot Kolozsváron végezte. Tanuló korában, valamint azután is nagyobb utazásokat tett Ausztriában, északi és déli Németországban,. Belgiumban és Franciaországban. 1874-ben kineveztetett rendkivüli tanárrá a győri királyi jogakadémiához. Egészsége azonban a folytonos előadásokat nem bírván meg, két évi tanárkodás után 1876-ban felmentését kérte. Atyjának 1877-ben bekövetkezett halála után átvette bányamüvei vezetését. Az 1878-iki választások alkalmával a magyarigeni kerület képviselőjévé választotta. Ez országgyűlésen tagja volt az erdőtörvény megalkotására kiküldött külön bizottságnak, továbbá tagja volt a zárszámadási bizottságnak és mint ilyen részt vett az állami számvevőszék szervezésérői szóló törvény megalkotásában. Ugyanazon kerületet később is képviselte, mig 1387-ben a pénzügyminisztériumba miniszteri tanácsossá neveztetett ki. De már az 1887-iki országgyűlés tartama alatt e hivataláról lemondván, Abrudbányán újra képviselővé választották. 1896-ban egyidejűleg Egerben is megválasztatván, ez utóbbi kerületet tartotta meg. Hivatalos minőségében szerzett érdemei elismeréséül 1891-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. 1893. január havában a pénzügyminisztérium államtitkárává neveztetett ki; 1895. január 15-én pedig, amidőn a Wekerle-kabinet visszalépett, a pénzügyi tárca vezetését vette át. Működését 1896—98-ban legnagyobb részben az Ausztriával való gazdasági kiegyezéssel kapcsolatos hosszas alkudozások vették igénybe. E kérdésekben tényleg vezérszerepe volt s főleg a pénzügyi törvényekben s a bankkérdésben érvényre juttatta a paritás alapelveit. 1896-ban valóságos belső titkos tanácsossá neveztetett >ki. 1897. október 21-én az I. osztályú vaskorona-rendet kapta. A Bánffy-kormány felmentése után a Széli Kálmán által alakított kormányban ujolag a pénzügyi tárca vezetője lett s ez alkalommal 1899. február 26-án a Lipót-rend nagykeresztjével tüntettetett ki. Az ő nevéhez fűződő igen számos pénzügyi törvények közül különösen kiemelendők az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezésre vonatkozó összes törvények, továbbá a hitelszövetkezetekről, a lottójövedékről szóló 1868. évi XV. t.-c. módosításáról (osztálysorsjáték), az értékpapír-forgalmi