1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Szabó János - Vályi János

13 vizsgáló bizottság tagjává, 1886-ban zsinati vizsgálóvá és bekebelezett teológiai doktorrá, 1887-ben a kalocsai nagyobb papnevelőintézet kormányzójává és címzetes kanonokká neveztetett ki, 1889-ben pedig javadalmas kanonok lett. 1889-ben a babolchai apáti cimet kapta. 1892. után oldalkanonokja volt Császka érseknek és főesperese a tiszai kerületnek. A pápa prelátusává nevezte ki. Igazgatója volt a budapesti központi papnevelő-intézetnek is. 1901. november 1-én székesfehérvári megyés püspökké, 1905. október 17-én pedig kalocsa-bácsi érsekké nevezte ki a király. Valóságos belső titkos tanácsos. (Kalocsa.) SZABÓ JÁNOS, szamosujvári g. kath. püspök. Született 1836-ban Biharmegyében. Tanulmányait Nagyváradon kezdte, majd teológus lett. Elnyerve a hittudományi tudorságot, csakhamar elérte a kanonokságot. 1879-ig igazgatója volt a nagyváradi g. kath. szemináriumnak s 1879. február 14-én szamosujvári püspökké neveztetett ki. Pápai trónálló és római gróf. 1881-ben a Ferencz József-rend középkeresztjével, 1883-ban pedig nagykeresztjével tüntettetett ki. 1895-ben valóságos belső titkos tanácsos lett. (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Szamosujvár.) VÁLYI JÁNOS, eperjesi g. kath. püspök. Született 1837. szeptember 22-én a szabolcsmegyei Ó-Vencsellőn. Középiskoláit Debrecenben, Ungvárott és Nagyváradon végezte kitűnő sikerrel. Azután munkácsmegyei papnövendék lett, s a hittudományi tanfolyamot az ungvári kir. püspöki líceumban hallgatta. Teológiai tanulmányait a bécsi, szent Ágostonról nevezett szemináriumban fejezte be, ahol hittudori oklevelet is nyert. Áldozárrá 1865. október 26-án szenteltetett. Előbb Sátoraljaújhelyen segédlelkészkedett, majd 1869-ben tanfelügyelője lett az ungvári papnevelőnek, 1870-ben pedig az ungvári líceumhoz az egyházjog és történelem hittanárává neveztetett ki. Nagy buzgalommal és kitartással vezette tiz éven át a munkácsmegyei papi árvák intézetét is. 1870-ben a pápa tiszteletbeli káplánja, 1873-ban pedig szentszéki tanácsos lett. 1874-ben a budapesti tudomány-egyetem hittani karának bekebelezett tagjává választatott, 1878-ban pedig tiszteletbeli kanonokká lépett elő. 1882. október 11-én eperjesi püspökké neveztetett ki. 1883. május 20-án Ungvárott püspökké szenteltetett, s még ugyanazon évben a püspöki széket is elfoglalta. 1886-ban szentelte fel az általa létesített szemináriumot. Gazdasági tevékenysége emelte a püspökség vagyonát. Átalakította s díszesebbé tette a székesegyházat is. Tetemes áldozatokat hoz egyházmegyéje templomainak és iskolainak kiépítésére és jókarban tartására, valamint a szegények és árvák gyámolitására. 1895rben 68.000 koronával járult az általa létesített katholikus tanitóképző-intézet felépítéséhez, ami által