1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Sombory Lajos - Sváb Károly - Babarczi-Schwartzer Ottó báró

123 támogatta a m. kir. földtani intézetet (melynek tb. elnöke) és az Eötvöskollégiumot; 1889-ben 200.000 korona alapítványt tett az Akadémiának tudományos munkák pályadijaira. A magyar tudománynak hervadhatian érdemű pártfogója. 1882. óta tiszteletbeli, 1890. óta igazgatósági tagja az Akadémiának, az ezeréves kiállítás alkalmával a Szenti István-rend középkeresztjével tüntetteíett ki, 1901. december 22-én pedg a főrendiház tagjává nevezte ki a Felség. (Budapest, IX., Kálvin-tér 4.) SOMBORY LAJOS. Született a kolozsmegyei Magyar-Nagysomborban, 1848. április 14-én előkelő nemesi családból, mely nevét és predikátumát Nagysombor községtől vette. Középiskoláit és a jogot Kolozsvárott végezte; azután tb. megyei főjegyző lett, majd atyja halála után, ősi birtokán gazdálkodott, de egyházi és megyei ügyekben is élénk tevékenységet fejtett ki. 1886-ban a bánffy-hunyadi kerület szabadelvüpárti képviselője lett; 1873-ban házasságra lépett kézdiszentléleki Kozma Irma csillagkeresztes hölgygyei. Cs. és kir. kamarás és a porosz Johannita-rend lovagja. A főrendiház tagjává Ő Felsége 1897. szeptember 19-én nevezte ki. (Budapest, VIII., Sándor-utca 36. — Magyarnagysombor.) SVÁB KÁROLY. Született Csongrádon, 1829-ben. Miután a fővárosban reáliskolát végzett, 1846-ban gazdasági pályára lépett. A szabadságharcban Bene Lajos ezredesnek szárnysegéde volt. A szabadságharc lezajlása után a magyaróvári gazdasági akadémián folytatta tanulmányait. 1875-ben a törökkanizsai kerület szabadelvüpárti képviselője lett és e kerületet képviselte 1885-ig, mely évben főrendiházi taggá neveztetett ki. Az orsz. izraelita ösztöndijegylet elnöke, igazgatósági elnöke továbbá a bártfaeperjesi h. é. vasútnak is. 1902-ben „gavosdiai" előnévvel magyar nemességet kapott. (Budapest, VIII., József-körút 30—32. — Gavosdia, Krassó m.) BABARCZI-SCHWARTZER OTTÓ BÁRÓ. Született Budapesten, 1853. évi december hó 22-én; fia BabarcziSchwartzer Ferenc elmegyógyásznak. Budapesten végezte az egyetemet és 1877-ben orvostudor lett, 1878-ban atyjának budai ideggyógyintézetét átvévén, kizárólag az elmegyógyászatot kultiválta. Múlt évben az orvosi gyakorlat teréről visszalépett. Ideg- és elmegyógyászati művei és tanulmányai sürüen jelentek meg, legjelesebb munkája a 4 kötetes „Az elmebetegek jogvédelme," „A korlátolt beszámithatóság" és a „Közigazgatási elmekórtan", továbbá a 2 kötetes „Egészségügyi törvények" cimű műve. Specialista orvosi és irodalmi munkássága mellett egyéb közügyekben is buzgólkodott. 1883 óta az orsz. közegészségügyi tanács tagja, majd másodelnöke, 1885 óta a budapesti egyetemen a lélek- és elmekórtan magántanára, az igazságügyi orvosi tanács alelnöke volt.