1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Szabó Jenő

124 1898-ban a magyar vöröskereszt-egylet főgondnoka és egy év rnulva fömegbizottja lett. Az országos orvosi szövetség alelnöke és a budapesti orvosi szövetség elnöke. A budapesti I. kerületi szabadéivtipártnak elnöke volt, a főrendiház tagja, m. kir. udvari tanácsos. A vaskorona-rend Hí. osztályának, a Medsidje-rendnek, a szerb Száva-rend csillagos középkeresztjének, a hadiékitményes spanyol vörös keresztesrendnek, az orosz vörös keresztes hadiéremnek birtokosa, a német lovagrend tagja stb. Kiváló érdemeiért Ő Felsége a bárói rangra emelte. (Budapest, I., Kékgolyó-utca 3.) SZABÓ JENŐ. Született Fancsikán (Ugocsamegye), 1843. szept. 30-án, Középiskoláit Ungvárit, az egyetemet Budapesten végezte. 1866-ban Ürményi József tiszavölgyi királyi biztos mellett fogalmazó, 1868-ban Gorove közmunka- és közlekedésügyi miniszter mellett elnöki titkár volt, majd a vasúti szakosztályba került, hol huzamos ideig maradt meg. 1874ben osztálytanácsos, 1887-ben miniszteri tanácsos és a vasúti és gyári szakosztály vezetője, valamint a diósgyőri acélgyár és az államvasuti gépgyár elnöke lett. A vasúti belszolgálat magyarosítását és a belföldi anyagbeszerzést rendszabályozta, majd a vasutcsoportosiíási, beruházási, kamatbiztositási és kártalanítási ügyeket vezette. Létrehozta a vasutak kárbiztositó szövetkezetét, mely példát az osztrák vasutasok is követték. A tiszai vasút államosításától az osztrák-magyar államvasút megváltásáig, 1880-től 1892-ig terjedő idő alatt előadója volta vasutállamositási ügyeknek. 1892-ben teljhatalmú megbizott volt a magyar-román vasúti csatlakozási szerződés megkötésénél. Ez volt az első eset, hogy idegen állammal Magyarország és Ausztria külön-külön kötött szerződést. 26 évi terhes szolgálat után, megrongált egészségi állapota miatt 1893. elején nyugdíjba ment, azonban mint a magyar helyiérdekű vasutak r.-í. alelnöke és a Pesti magyar kereskedelmi bank igazgatósági tagja tovább is működött a közgazdasági téren. „Baross Gábor művei és rendszere" cim alatt érdekes .szakcikkeket bocsátott közre, részint a „Budapesti Szemlé"-ben, részint röpirat alakjában. Később megjelentek régebbi szakirodalmi tanulmányai is „Vasúti politikánk történetéhez" cim "alatt. Mint hivatalnokot, a vaskorona-rend III. osztályával, a Lipót-rend kiskeresztjével és a román korona-rend nagy tiszti jelvényével tüntették ki. 1898-ban megalapitotta a „görög katholikus magyarok orsz. bizottságát", s ezen bizottságnak elnöke is lett; mint ilyen, 1900-ban 500 tagú zarándokcsoportot vezetett Rómába, melyhez Vályi János eperjesi és Firczák Gyula munkácsi püspökök is csatlakoztak s a zarándokok nyilvános fogadása alkalmával ők maguk terjesztették a pápa elé azt az emlékiratot, melyben az országos bizottság a hozzá csatlakozott 135,000 hivő nevében a magyar oltári nyelv végleges engedélyezését kérelmezte. Döntés ez ügyben még nem történt. Ezen mozgalomról diszes könyvet is adott ki „Emlékkönyv a gör. szert. kath. magyarok római zarándoklásáról" cim alatt. Főrendiházi taggá 1896-ban neveztetett ki. (Budapest, VI., Nagy János-utca 44.)