1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Képviselőház - A képviselőház tagjai - Apponyi Albert gróf

219 kapta. 1857-ben gimnáziumi tanfolyamra a kalksburgi intézetbe ment, hol 1863-ig maradt. Jogot két évig Bécsben, két évig Pesten hallgatott. 1868-ban külföldre utazott s hosszabb időt töltött Németországban és Franciaországban, politikai és nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozva. A szuezi csatorna megnyitására Egiptomba utazott. 1870-bcn visszatért s 1872-ben Szent-Endrén képviselőnek választották. 1875-ben a választásoknál négy helyen kisebbségben maradt s csak 1877-ben juthatott be mint a bobrói kerület képviselője. Első parlamenti fellépésekor a gyámügyi törvény tárgyalásánál feltűnést keltett szónoki képességével. Működésének Súlypontját ekkor a közgazdasági kiegyezésre s ebben kivált a kereskedelmi s külügyi politika kérdéseire fektette. A Sennyeypárt híve volt, de midőn Sennyey visszavonult és az egyesült ellenzék megalakult, ehhez csatlakozott és e pártban, mely az 1887-i országgyűlés vége felé a »nemzeti párt* nevet vette fel, nemsokára vezérszerepre jutott. A közigazgatási reformjavaslatot a bizottsági és képviselőházi tárgyalások alkalmával támogatta mindaddig, míg a kormány a kétszakaszos elvi jelentőségű törvényjavaslatot nyujtottabe, amikoi újra ellenzéki álláspontra helyezkedett. A polgári házasság jogintézményének behozatalára a parlamenti első lökést annak idején az ő {eltűnési keltő nagy beszéde adta ; a reformjavaslat beterjesztése alkalmával azonban a polgári kötés kötelező formáját ellenezte és nem szavazta meg. A Wekerle-kormány bukása után az ellenzékiek közül elsőnek hivatott meg a királyhoz- A Bánífykormányt különösen a katonai kérdésekben támadta. Magyarország ezredéves ünnepe alkalmából azonban az Isten békéjét proklamálta. 1897 végén hozzájárult Ausztriához való viszonyunk ideiglenes rendezéséhez, később azonban egyre erősebben hangsúlyozta a végleges önálló rendezés jogát1898 őszén a bécsi és ischli tanácskozások miatt intézett heves támadást a kormány ellen s ez kiinduló pontja volt annak a küzdelemnek, amely Bánffy báró lemondásával végződött. A Széli-kormány hivatalbalépése után 1899-ben pártjával együtt belépett a szabadelvű pártba. Az 1901. október elejére összehívott országgyűlés elnökévé választotta. Az elnöki széket minden oldalról rokonszenvesen fogadott beszéddel foglalta el