1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Képviselőház - A képviselőház tagjai - Apponyi Albert gróf

220 és az elnöki állásnak minden párt bizalmát biztosította. Az 1903-i ujoncjutaléki javaslattal szemben a kormány elé terjesztette óhajtásait, de tudomásul vette, hogy azoknak egy része a véderötörvény revíziója alkalmából fog figyelembe vétetni. Az ujoncjavaslat ellen folyt obstrukció idejében a nagy számmal érkező küldöttségeket a parlament iránt való bizalom megőrzésére intette. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnöksége alatt a parlamenti rend helyreállítása érdekében latba vetette egész tekintélyét és 1903. július 21-én a szabadelvűpárt nagy többsége részéről lelkesen fogadott beszédben fejtette ki a katonai kérdések dolgában álláspontját, de az obstrukciót megállítani nem volt képes. A Khuen-kormány második lemondása után, amidőn a szabadelvűpárt a katonai kérdésekben kívánt állást foglalni, az úgynevezett kilences bizottságban az ö programja szolgált a tanácskozás alapjául. Tisza István gróf kormányralépése után, ámbár álláspontjai a kormány katonai programja nem egészen fedte, hogy azobstrukciónak újabb tápot ne szolgáltasson, bentmaradt a szabadelvüpártban ; csak 1904. november 26-án lépett ki, amikor a párt elhatározta a képviselő házban párhuzamos ülések tartását. Ezt megelőzőleg november 3.-án már lemondott a ház elnöki tisztéről. Vele együtt lépett ki a szabadelvűpártból a volt nemzeti párt nagy része, akik a régi nemzeti pártot újra megalakították. 1904 őszén, mikor a Tisza-kormány a házszabálymódosítás tervével ellőtt elő, ő, bár a módosítást helyeselte, annak keresztülvitelét a választási reformig felfüggeszteni kívánta. Az 1904. november 18-i események és következményei arra bírták, hogy magáévá tegye a függetlenségi és 48-as párt álláspontját és 1905 első napjaiban pártjával együtt be is lépett e pártba. Tagja lett a szövetkezeti ellenzék vezérlő bizottságának és az 1905. évi választások alkalmával nagy tevékenységet fejtett ki. A Tisza-kormány lemondása folytán beállott válság alatt szintén azok közt volt, akiknek nézetét ö Felsége a helyzetről kikérte s egyike volt az öt pártvezérnek, akiket a király 1905. szeptember 23-án fogadott. Az 1905—6. évi válság alatt a nemzeti ellenállás egyik legkiválóbb vezére és irányítója volt. Igen sok város és község díszpolgárává választotta. 1905-ben ö szerkesztette a szövetkezeti ellenzék felirati javaslatát. A delegációnak mindig egyik legtevékenyebb