1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Főrendiház - XI. Ő felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Schwartzer Ottó báró

192 lemzi. A magvai nyelv purifikálása terén s a helyesírás reformja érdekében nevezetes munkát végzett. Alapítója és alapítása óta elnöke az »()tthon« írók és hírlapírók körének, elnöke az országgyűlési laptudósítók szindikátusának. 1896-ban ö Felsége a magyar nemességet adományozta neki »mindszenti« előnévvel, 1902-ben pedig a főrendiház élethossziglan való tagjává nevezte ki. A naplóbíráló, a közjogi és törvénykezési és a íelirati bizottság tagja. Schwartzer Ottó báró 1853. december 22-én született Budapesten, mint BabarcziSchwartzer Ferenc híres elmegyógyász fia. Középiskolai, valamint egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és 1877-ben elnyerte az orvostudori oklevelet. 1878-ban átvette atyjától budai ideggyé)gyintézetének vezetését; ettől kezdve idejét kizárólag az elmegyógyászatnak szentelte és e téren rövidesen világhírű nevet vívott ki. Az ideg- és elmegyógyászati irodalom terén sorra jelentek meg értekezései és nagyobb müvei, amely utóbbiak közt első helyen említendő »Az elmebetegek jogvédelme* címen négy vaskos kötetben megjelent monográfiája. Tudományos és irodalmi működése nem akadályozta abban, hogy élénken részt ne vegyen minden más közügyben. 1883 óta tagja az országos közegészségügyi tanácsnak, melynek jelenleg másodelnöke. 1885 óta a budapesti egyetemen a lélek- és elmekórtan magántanára. () dolgozta ki az igazságügyi orvosi tanácsra vonatkozó javaslatot és a tanácsnak életbeléptetése után alelnöke volt. 1807-ben a magyar vöröskereszt-egylet helyettes fögondnoka, 1898-ban főgondnoka és 1899-ben fömegbízottja lett. Kartársai iránta való elismerésüknek azzal adtak kifejezést. hogy az Országos ()rvos-Szövétség alelnökévé, a budapesti szövetségnek pedig elnökévé választották. Az orvosi gyakorlat teréről 1909-ben visszavonult és most kizárólag az orvosi irodalomnak él és a vöröskereszt egylet ügyein fáradozik. Számos kitüntetés érte ; ö Felsége a vaskorona-rend III. osztályával tüntette ki. 1902-ben magvai királyi udvari tanácsos, 1904-ben pedig a főrendiház élethossziglani tagja lett. 1909ben ("1 Felsége bárói rangra emelte.