1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - XI. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Horváth Lajos

144 A nagyatyja által 1822-ben alapított Deutsch Ignácz és fia czég­nek 1873-ban beltagja lett. Mikor a czukortermelésben bekövet­kezett nemzetközi válság miatt Magyarország legnagyobb czukor­gyára, a nagysuranyi, 1880. táján pénzügyi zavarokba kerülvén, üzemét megszüntette, Hatvany-Deutsch Sándor minden szaktanács ellenére, több czéggel szövetkezett és a nagysuranyi czukorgyárat átvette, ennek üzemét tökéletesítette és csakhamar annyira föl­lenditette, hogy jelenleg az országban ismét az első helyet fog­lalja el. Czukorgyárakat állított fel, ezenkívül Sárváron, Hatvanban és Oroszkán is és azoknak anyagban szűkölködő vidékén a czu­korrépa termelését fellendítette. Négy gyárában mintegy 4000 munkás dolgozik és közvetve a gyárak részére több ezer répa­termelő mezőgazdasági munkás. Nagy érdemeket szerzett a czu­korkivitel emelése körül is. 1894-ben a Magyar Czukorgyárosok Orsz. Egyesületének elnöke lett és mint ilyen több miniszteri ankéten értékes szakvéleményekkel szolgált. 1896-ban, az ezred­éves kiállításon elnöke volt a czukoripari csoportnak. 1882. óta a székesfőváros bizottsági tagja, a Magyar Gyáriparosok Orsz. Szövetségének alelnöke, a budapesti kereskedelmi és iparkamara tagja, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatósági tagja, a Hazai Bank alelnöke. Kiváló tevékenységet fejt ki ezenkívül több nagyszabású ipari vállalat vezetése körül is. Főrendiházi taggá 1903-ban neveztetett ki. Budapest, V., Nádor-utcza 3. Horváth Lajos. Született 1824. április 15-én Alsózsolczán; atyja székudvari Hor­váth József, több vármegye táblabírája és a báró Vay-család ura­dalmi főkormányzója volt. Miskolczon, Pozsonyban és Debreczen­ben tanult. 1845-ben letévén az ügyvédi vizsgát, fogalmazógyakor­nok lett a m. kir. helytartótanácsnál. 1846-ban a felsőmagyar­országi kir. biztos, Vay báró helytart. alelnök mellé segéd-tollvivőnek volt kirendelve; 1847-ben István főherczeg nagy magyarországi körútja alkalmával a főherczeg kíséretéhez tollvivöi rangban ren­deltetett; ez év végén helytartósági fogalmazó, az 1847/48-iki pozsonyi országgyűlésen a távollevők követe, 1848-ban belügy­miniszteri fogalmazó lett, később pedig Szemere Bertalan felső­magyarországi kormánybiztos mellett tollvivősködött, 1894. május 2-án belügyminiszteri titkárrá nevezték ki, és mikor a kormány szék­helyét Szegedre helyezte át, Duschek pénzügyminisztertől ő vette

Next

/
Oldalképek
Tartalom