1906-1910. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1906–1911. Budapest, 1906.

Képviselőház - A) Magyarországi képviselők - Apponyi Albert gróf

42 Apponyi Albert gróf, Jászberény város 1846. május 29-én Bécsben született; fia néhai György gróf volt magyar kir. udvari kancellárnak. Nevelését az apai háznál kapta. 1857-ben gimnáziumi tanfolyamra a kalksburgi intézetbe ment, hol 1863-ig maradt. Jogot két évig Bécsben, két évig Pesten hallgatott. 1868-ban külföldre utazott s hosszabb időt töltött Németországban és Franciaországban, politikai és nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozva. A szuezi csatorna megnyitására Egiptomba utazott. 1870-ben visszatért s 1872-ben SzentEndrén képviselőnek választatott. 1875-ben a választásoknál négy helyen kisebbségben maradt s csak 1877-ben juthatott be mint a bobrói kerület képviselője. Első parlamenti fellépésekor a gyámügyi törvény tárgyalásánál feltűnést keltett szónoki képességével. Működésének súlypontját ekkor a közgazdasági kiegyezésre, s ebben kivált a kereskedelmi s külügyi politika kérdéseire fektette. A Sennyey-párt híve volt, de midőn Sennyey visszavonult és az egyesült ellenzék megalakult, ehhez csatlakozott és e pártban, mely az 1887-i országgyűlés vége felé a »nemzeti párt« nevet vette fel, nemsokára vezérszerepre jutott. A közigazgatási reformjavaslatot a bizottsági és képviselőházi tárgyalások alkalmával támogatta mindaddig, míg a kormány a kétszakaszos elvi jelentőségű törvényjavaslatot nyújtotta be, amikor újra ellenzéki álláspontra helyezkedett. A polgári házasság jogintézményének behozatalára a parlamenti első lökést annak idején az ő feltűnést keltő nagy beszéde adta ; a reformjavaslat beterjesztése alkalmával azonban a polgári kötés kötelező formáját ellenezte és nem szavazta meg. A Wekerle-kormány bukása után az ellenzékiek közül elsőnek hivatott meg a királyhoz. A Bánffy-kormányt különösen a katonai kérdésekben támadta. Magyarország ezredéves ünnepe alkalmából azonban az Isten békéjét proklamálta. 1897. végén hozzájárult Ausztriához való viszonyunk ideiglenes rendezéséhez, később azonban egyre erősebben hangsúlyozta a végleges önálló rendezés