1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - IV. Az ev. ref., továbbá az ág. h. evang. és az unitárius egyház méltóságai, illetve hivatalnokai - Id. Dániel Gábor

l-l tanulmányi utazásokat is tett. Legelsőbben szülőhelyének népiskolájánál nyert állást; 1859-ben a besztercebányai gimnázium tanárává, majd 1870-ben liptószentmiklósi lelkésszé választották. Az esperesség 1872-ben mint egyházi tanfelügyelőt, azután mint alesperest, majd 1875-ben mint főespercst az egyházi és iskolai ügyekben a legfontosabb teendőkkel őt bizta meg. A dunáninneni ág. ev. egyházkerület gyámintézetének 1874 óta ő állott az élén. 1890-ben az egyházi irodalom terén is számot tevő férfiú e kerület püspökévé választatott, amely minőségében mindazon várakozásoknak megfelelt, melyeket hazafias hívei megválasztatásához kötöttek. Az új zsinati törvényekben is kiváló része volt. Majd Balassagyarmat ág. ev. községe lelkészévé választotta, minek folytán 1895-ben a püspökség székhelye is oda helyeztetett át. A főrendiháznak 1894-ben, Teutsch György Dánielnek, az erdélyi ág. ev. egyház püspökének halála után, lett tagjává. Az ezredéves ünnepélyek alkalmával a II. oszt. vaskorona-rendet kapta, 1897-ben a rostocki tudományos egyetemen a theologia doktorának neveztetett ki; 1898-ban a magyarhoni egyetemes evang. egyházi gyámintézet elnökévé választották. E minőségében 1901-ig működött, amikor korára való tekintettel e tisztségről lemondott. A közjogi és törvénykezési bizottság tagja. Id. Dániel Gábor, az unitárius egyház íogondnoka, 1824. április 21-én született Háromszékmegyében, Árkoson. Iskolai tanulmányait Marosvásárhelyen bevégezvén, 1843-ban Európa nyugoti országaiban tanulmányutat tett. 1844-ben felesküdt a kir. táblai kancelláriára ; jogi tanulmányait folytatva, a szokásos jogtudományi szigorlatot 1845-ben letette s még az évben Marosszéknek és Küküllőmegyének hites ülnökévé és becsületbeli jegyzőjévé jegyzőkönyvileg felvétetett. l84(i-ban az erdélyi kormányszékhez Kolozsváron tiszteletbeli fogalmazógyakornokká és ugyanazon év augusztus havában ugyané minőségben az erdélyi udvari kancelláriához neveztetett ki Bécsbe, ahol 1848-ig szolgált. Atyja halála után jószágai kezelése végett haza jött. Az agyagfalvi híres székclygyülésen mint segédkormánybiztos bizatott meg a magyarhermányi vasgyár megmotozásával ; a gyár az ő Írásbeli rendeletére két ágyút öntött, melyet a székelység a későbbi