1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Mixich Kálmán - Molnár István

171 Mixich Kálmán 1833. szeptember 19-én Piszarovinán született spanyol eredetű családból, mely Horvátországba költözve, 1552-ben nemességet nyert; atyja, mint túrmezei nemes, fiát magyar szellemben neveltette. Iskoláit Zágrábban kezdte, Győrött és Pozsonyban folytatta ; 1850-ben jogot hallgatott; 1851—52-ben Magyaróváron tanult, azután átvette saját nagy vagyonát, melyet atyjától és anyjától mint egyetlen fiú örökölt. Megnősülvén, feleségül vette Grácban Rast bárónőt, aki kiváló szerepet játszott a horvát előkelő körökben. 1860 óta állandóan a közügyek terén szerepel s határozott unionista szellemben a magyar állameszme mellett működött. Kezdetben a szveti-iván-zelinai, majd a vinicai kerületet képviselte a horvát tartománygyülésen. 1868-ban azok között volt, akiket a horvát tartománygyülés a kiegyezés után elsőkként küldött a közös országgyűlésbe. 1868—69-ben kerülete főszolgabirája, 1871—74-ben pedig Zágrábmegye főispánja lett s ez állást megtartotta, míg Rauch a báni méltóságban ült. Ekkor ő is visszavonult s kiválólag a gazdasági életben vett részt, tevékenyen működve Inkey Nándor báróval a horvát országos kataszteri bizottságban. Gróf Pejacsevich László bánsága alatt újra részt kezdett venni a közügyekben. Utoljára az ivaneci kerületet képviselte a horvát tartománygyülésen és mint ilyen a magyar országgyűlésbe is felküldetett. E minőségben érte a kitüntetés, hogy ő Felsége 1885-ben az első izben kinevezett főrendek sorába emelte. Az ezredéves ünnepélyek alkalmával a szent István-rend kiskeresztjét nyerte. Molnár István 1825. augusztus 20-án Parnón, Zemplénmegyében született előkelő nemesi családból. Iskoláit Kassán és Budapesten végezte. 1847-ben Zemplénmegye tiszteletbeli aljegyzője lett. A függetlenségi harcban az elsők között állott be a honvédek közé s századosi rangra emelkedett. Jelenleg őrnagy a tartalékban. Az abszolutizmus alatt kelecsényi magányában teljesen visszavonulva élt, mígnem az 1860. évi októberi diploma következtében beállott viszonyok között az 1860. december 19-én választott alkotmányos megyei tisztikarnak mint terebesi főszolgabíró tagja lett s szolgált a provizóriumig.