1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - X. A főrendiház élethossziglan megválasztott tagjai - Ifj. Erdődy István gróf - Fejérváry Géza báró

135 ban alezredes, mint ilyen először a 32. sz. ezredben, majd a 72. sz. tartalékezred parancsnoki minőségében szerepelt s 1872-ben a honvédséghez mint ezredes-dandárpuruncsnok lépett át s csakhamar a honvédelmi minisztériumhoz államtitkárrá neveztetett ki. Eközben már 1862-ben az osztrák bárói rangot nyerte s a schleswig-holsteini hadjárat után Becsbe költözködvén, ott nőül vette üszögi és mosgői Bicdermann nagybirtokos leányát. Majd 1875-ben a honvédség szervezése körül szerzett érdemei elismeréséül a szent István-rendet s a magyar bárói méltóságot kapta, melynek folytán a főrendiház tagja lett. 1878-ban tábornokká előlépvén, 1882-ben a szent István-rend középkeresztjével díszíttetett fel és ugyanez évben a belső titkos tanácsosi méltósággal ruháztatván fel, nemsokára altábornaggyá neveztetett ki. E minőségben 1884-ben a morvavölgyi gyakorlatok alkalmával honvédhadosztályt vezetett; ugyanez évben átvette a honvédelmi tárcát s egyszersmind szolgálaton kivüli viszonyba helyeztetett át. A főrendiház reformja után mint a választott tagok egyike foglalt helyet a házban. 1886-ban Pauler Tivadar halála után, valamint 1887-ben az általános választások alkalmával Budapest I. kerülete képviselőjévé választotta. 1887-ben ő Felsége a 46. sz. ezred tulajdonosává nevezte ki és az első osztályú vaskoronarendet adományozta neki. 1890-ben táborszernaggyá lépett elő. Az 1892,-i választás után mandátuma az ellenzék által, bár teljesen indokolatlanul, megtámadtatván, arról lemondott és a főrendiházban gyakorolta politikai jogait. 1893-ban a Lipót rend nagykeresztjévcl kitüntettetvén, valamint 1896-ban a Mária Terézia katonai rend kancellári méltóságára emeltetvén, ez utóbbi évben, valamint 1901-ben is, Temesvár sz. kir. város képviselőjévé választatott. 1898-ban a gyémántokkal ékített katonai érdemkeresztet kapta. 1900-ban súlyos betegségbe esvén, az egész ország a legőszintébb részvéttel kisérte a betegség lefolyását és szerencsés felépülését a legnagyobb rokonszenvvel üdvözölte. Ugyancsak az egész ország, pártkülönbség nélkül, hazafias örömmel vett részt 1901-ben 50 éves szolgálati jubileumán, amely alkalommal ő Felsége igen szívélyes kéziratban üdvözölte és a szent István-rend nagykeresztjével tüntette ki. 1903-ban, 19 évi miniszteri működése után, úgy a honvédelmi tárcáról, mint a képviselői mandátumáról lemondván,