1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Károlyi István gróf

250 ben tartózkodott s midőn kiütött az osztrák-porosz háború. Parisba ment, a honnan több izbcn Magyarországba jött. István és Tibor testvéreinek bécsi fogságukból való kiszabadításában része volt. Azután ismét Parisba ment s itt maradt az 1870-iki háborúig. A commune forradalom kitörésekor az utolsó vonattal hagyta el Parist és Olaszországba utazott. Itt közelebbi érintkezésbe lépett Garibaldival, ki igen megkedvelte. Lakása helyéül Gcnuát választotta és ez időben sokat érintkezett Kossuthtal. Atyjának halála után visszatért Parisba s itt időzött 1884-ig, midőn hazatért, az 1887-iki általános választásoknál több helyről felajánlották a jelöltséget neki; a székesfehérvári jelöltséget fogadta el s a függetlenségi párt programmjával meg is választatott. Az 1892-iki választások alkalmával C'zeglédcn választatott meg. Károlyi István gróf, Szatmármegye, Nagy-Károly kerület 1845. február 2-án Budapesten született; legifjabb fia néhai György grófnak. Tanulmányait otthon végezvén, 1865-ben Florcnzbc ment, hol anyjának szalonja gyűlhelye volt az cmigratio kiválóbb tagjainak, a kikkel közelebbi érintkezésbe lépett. 1866-ban belépett a magyar légióba és Klapka tábornok segédtisztje volt testvérével, Tibor gróffal együtt. Midőn a fegyverszünet megköttetett és a legio feloszlott, ő és Tibor bízattak meg, hogy a legio hazakivánó tagjait a határra szállítsák. x\. határon mindkettőjüket elfogták, a Hotel Daunba internálták és csak Bismarck interveniálása mentette meg őket a hadi törvényszék elé való állíttatástól. Ekkor Parisba költözött s 18B7-ben tért haza. Azóta a főváros előkelő társadalmi mozgalmaiban tevékeny részt vesz. Átvéve a nagy-károlyi uradalmat, Szatmármcgyénck közéletében is kiváló szerep jutott osztályrészéül ; mint megyebizottsági tag több a magyar nemzetiség erdekében tett indítványnyal lépett elő. Mint a jockcyclub igazgatósági tagja és a nemzeti kaszinó igazgatója szerepel; díszelnöke a l'aritas« fővárosi jótékony egyletnek. 1887-ben pártonkívüli programmal képviselővé választatott. Az 1892-iki általános választások alkalmával ugyancsak Nagy-Károlyban választatott meg és ekkor a szabadelvű párthoz csatlakozott. Az V. bíráló bizottság tagja.