1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Nopcsa Ferencz báró - Ormós Zsigmond

157 tehát az összeférhetetlenségi törvény életbelépéséig képviselt. Mint ministeri tanácsos szolgált egészen az 1882-ik év elejéig, midőn Zemplénmegye főispánjává, majd az újjászervezett főrendiházba taggá neveztetett ki. 1855-ben házasodott, nőül véve Nyéki Leonát. Nopcsa Ferencz báró 1815. márczius 14-én Farkadin, Erdélyben született. Neveltetését a Theresianumban nyerte. 1834-ben hadnagy lett a herczeg Schwarzenberg nevét viselő dzsidás-ezredben; 1836-ban a Radetzky nevét viselő huszároknál főhadnagygyá, majd kapitánynyá léptettetett elő s mint ilyen 1843-ban búcsút mondott a katonai pályának, melyen 1840-től 1843-ig egyszersmind Károly Ferdinánd főherczegnek volt udvari kamarása. Megválván a katonai szolgálattol, mint magánzó élt s nagyobb utazást tett külföldre; különösen Olaszországban tartózkodott hosszabb ideig s Velenczében levéltári kutatásokat tett, hogy a magyar történelemre vonatkozólag gyűjtsön adatokat. A közpályán 1861 -beu tűnt fel először, midőn az alkotmányos megyék visszaállításával Hunyadmegye főispánja lett, mely székben atyja, László, 1848-ig vezette a megye ügyeit. 1867-ben az ő Felsége körüli ministeriumba lépett mint államtitkár, de ez állásától nemsokára megvált, Erzsébet királyné főudvarmesterévé neveztetvén ki. Cs. és kir. kamarás és valóságos belső titkos tanácsos. 1873-ban a Lipót-rend nagykeresztjét nyerte. A főrendiház újjászervezésekor kineveztetett annak tagjává. Ormós Zsigmond 1813. február 20-án l'écskan, Aradmegyeben született. Iskolai tanulmányait Temesvárott, Szegeden és Nagyvaradon végezte. Befejezvén a jogot. Temesvármegye 1834-ben »kis követőnek küldte a pozsonyi diétára. Itt tagja volt a Lovassy László elnöklete alatt megalakult -^társalkodó eg\iet«-nek. E miatt őt is, mint Pulszky Ferenczet elzárták a cenzúrázástól. 1838-ban aljegyző, 1841-ben szolgabiró s 1848-ban főszolgabíró volt. A szabadsagharcz alatt kiterjedt hazafias működést fejtett ki, a miért egyike volt az elsőknek, a kit foglyul kisértek a temesvári kasamatákba. Csak kilencz hónap múlva szabadult ki börtönéből. Az absolutismus alatt vissza-