1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Ráth Károly

158 vonult és az irodalomnak élt. Ebből az időből származnak nagyreszt müvei. Sokat utazott külföldön, behatóan tanulmányozva a német és olasz festészeti iskola remekeit. 1861-ben főjegyzőnek választotta meg Temesmegyc, de az októberi diploma folytán ismét visszavonult magányába. Az alkotmányos idők beálltával alispán lett, ez állásban maradt 1871-ig, midőn főispánná neveztetett ki. A következő évben a szent István-rend kiskeresztjével lett kitüntetve. 1875-ben Temesvár város főispánjává neveztetett ki. 1883-ban — ötvenévi szolgálati jubilaeuma alkalmával — a Lipót-rend középkeresztjét nyerte. 1889-ben vált meg a főispáni széktől. írói tevékenysége főleg a történelem és mukritika terén igen kiterjedt. Ismert nagy műve : »Az Arpádkori mívelődés történetei A magyar tudományos akadémia nyír 1861-ben választotta levelező tagjául. Ráth Károly 1821. február 20-án Budán született régi polgári családból. Tanulmányait Székesfehérvárott végezte, a jogot Budapesten, mire joggyakornok lett Székesfehérvárott. 1841-ben kir. táblai jegyző, s miután egy évig a kir. ügyek igazgatóságánál működött, letette az ügyvédi vizsgát. 1848-ban a váltó feltörvényszékhez jegyzővé neveztetett ki, majd közbejövének a 4S-iki események, mint akkor már tekintélyes polgár és városi képviselő szervezte a pesti huszárőrsereget és az újoncz-bizottság elnöke volt. A szabadságharcz után mint ügyvéd működött; 1860-ban összeülvén az országbírói értekezlet, ennek tagja és a hiteltörvényck előadó jegyzője lett. 1861-ben mint a főváros központi választmány elnöke működött s oly tekintélyre tett szert, hogy a Lipótvárosban fölléptették képviselőnek, de Szalay Lászlóval szemben visszalépett, s folytatta ügyvédi tevékenységét. 1865-ben ismét föllépett a Lipótvárosban ; Kemény Zsigmond báróval szemben kisebbségben maradt, de megválasztatott a Józsefvárosban 1867-ben, midőn Szentkirályi Móricz, a kerület képviselője a főváros polgármestere lett. A felelős kormány mint képviselőt kinevezte a korona ügyészévé ; 186í)-ben a legfőbb Ítélőszék tagja, 1871-ben a kir. tábla alelnöke lett. 1873-ban a főváros újjászerveztetvén, a három jelölt közül 6 választatott meg főpolgármesterré s azóta a közbizalom — úgy