1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Molnár István

156 Rast bárónőt, a ki kiváló szerepet játszott a horvát előkelő körökben. 1860 óta állandóan a köztéren szerepel s határozott unionista szellemben a magyar állameszme mellett működött. Kezdetben a szvcti-iván-zelniíii, majd a viniczai kerületet képviselte a horvát tartománygyülésen. 1868-ban azok között volt, a kiket a horvát tartománygyülés a kiegyezés után, mint elsőket küldött a közös országgyűlésbe. 1868—60-ben kerülete főszolgabírója, 1X71—74-ben pedig Zágrábmegye főispánja lett s ez állást megtartotta, míg Rauch a báni méltóságban ült. Ekkor ő is visszavonult s kiválóan a gazdasági életben vett részt, tevékenyen működve Inkey Nándor báróval a horvát országos kataszteri bizottságban. Gróf Pejaohevich bánsága alatt újra részt kezdett venni a közügyekben. Legutóbb az ivaneci kerületet képviselte a horvát tartománygyülésen és mint ilyen a magyar országgyűlésbe is felküldetett. E minőségben érte a kitüntetés, hogy ő Felsége 1885-ben az első izben kinevezett főrendek sorába emelte. Molnár István 1825. augusztus 20-án Parnón, Zemplénmegyében született előkelő nemesi családból. Iskoláit Kassán és Budapesten végezte. 1847-hen Zemplénmegyc tiszteletbeli aljegyzőjévé lett. A függetlenségi harczban az elsők között állott be a honvédek közé s századosi rangra emelkedett Jelenleg őrnagy a tartalékban. Az absolut időszak alatt keleesényi magányában teljesen visszavonulva élt, mígnem az 1860-ik évi októberi diploma következtében beállott viszonyok között, az 1860-ik évi deczember 19-én választott alkotmányos megyei tisztikarnak, mint terebcsi főszolgabíró tagja lett s szolgált a provisoriumig 1861-ik év végéig, midőn az egyéves tisztikar s vele ő is leköszönt. Az alkotmányos aera bekövetkezése után 1869-től 1875-ik évig mint kormánypárti képviselő Zemplénmegyc terebesi választókerületét képviselte. A ministeriumok szervezése alkalmából 1867-ik évben a vallás- és közoktatási ministeriumhoz osztálytanácsossá neveztetett ki, 1873-ban pedig a honvédelmi ministeriumhoz ministeri tanácsossá léptettetett elő s e minőségben a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki. Ministeri tanácsossá történt kinevezésével egyidejűleg a tőke-terebesi választókerület országgyűlési képviselőjévé választotta, melyet két időszakon át.